Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szabó József: Déchy Mór kaukázusi utazásainak földrajzi eredményei

A Közép-Kaukázus metszete. Geológiai szelvény a Donguszorun-hágótól az Elbruszon át Bakszanszk felé (Déchy Mór ábrája után lényegtelen egyszerűsítéssel). Jelmagyarázat: y= gneisz-gránit, KS = kristályos palák, PS = paleozoikus palák, LI-IV. = liász, Jz = oxfordi, Ji - titon (korall), C5 = valangini rétegek, CA = hauterivi rétegek, C3 = requieniás mész, Cz = apti emelet, Ci = albai rétegek (Gault), Co\ - cenomán emelet, Coz-b - szét nem választott felső-kréta, m = glaciális törmelék, a = alluvium, g - gleccserjég, X= porfir, a= andezit (dacit) 4. táblázat Gleccservégződések (Déchy 1907) Kaukázus Alpok Abs z. maHóhaAbsz. maHóhaNév Abs z. matár Név Absz. matár ga ss ág m alatt m Untergasság m alatt m Csalaát (D) 1628 1372 Grindelwald 1080 1520 Lekszir (D) 1734 1266 Bossons 1100 1900 Ka ragom (É) 1765 1635 Mer de glace 1150 1850 Amanausz (É) 1792 1208 Trift 1350 n.a.* Bezingi (É) 1993 1507 Aletsch 1360 1440 Alibek (É) 2004 n.a.* Fi escher 1500 1410 n.a. * = Déchynél nincs adat Relatív szintkülönbségek Kaukázus Elbrusz-Uruszbiev (Bakszánvölgy) Kostan-tauBezingi Dichta u-C serek völgy Adai-choch-Nikolaj (Ardonvölgy) 4123 m 3690 m 3604 m 3505 m Mont BlancChamonix Monte Rosa-Macugnaga JungfrauLauterbrunnen Matterhom—Zermatt 5. táblázat Alpok 3760 m 3311 m 3361 m 2862 m a logikus megállapításra jut, amit a hegységperemen végzett (a magashegységinél sokkal szórványosabb) megfigyelései is alátámasztanak, hogy a jégkorszaki gleccserek nem futottak ki úgy a hegységi előtérre, mint az Alpokban. Emellett számos tavi üledékkel feltöltött korábbi medencére hívja fel a figyelmet főleg Vladikavkaz környékén. Felfigyelt Déchy a kaukázusi völgvek hosszmetszetének viszonylag kiegyenlített voltára - a vízesések és a típusos függővölgyek ritka előfordulására. Ezt a jégkorszakban eljegesedett területeken szokatlan jelenséget főleg a fluvi'lis eróziónak a nagyobb vertikális különbségekből adódó nagy jégkor utáni intenzitásával magyarázza (a patakok számos helyen horhossal réselték be a függővölgyek lépcsőit), s azt a nem bizonyított lehetőséget is fölveti, hogy a Kaukázusban erre hosszab idő állt rendelkezésre, mint az Alpokban. Ezzel a jégkorszaki eljegesedés részletkérdéseihez érkeztünk. A megismétlődő glaciálisok számáról Déchynek nincsenek részletes, saját vizsgálatokkal alátámasztott konkrét adatai. Ez főleg annak a következménye, hogy - mint azt már Cholnoky J. (1910) is megjegyezte - Déchy nem kutatott rendszeresen a hegység peremein és előterében, ahol e kérdésekhez a megoldási kulcsok fellelhetők. Ebben a problémában ezért lényegében Déchy nem lép túl annak megállapításán, hogy „a tetemes elgleccseresedés ismérvei a jégkorszakban a kaukázusi elgleccseresedés periodikus megismétlődésére engednek következtetni" (455. old.). 1910-es cikkében (543. oldal) azt írja, hogy „az intcrglaciális időszakok helyett inkább csak az eljegesedés állásában bekövetkezett többé-kevésbé intenzív oszcillációkat vehetünk fel". Glaciológiai eredményeinek igazi értékjelzője, hogy azok sok vonatkozásban a további kutatások alapjai lettek. Kari Oestreich ulrechti professzor már 1909-ben Déchy műve alapján publikál tanulmányt a Kaukázusról a Pctcrmanns Geographische Mitteilungen hasábjain, s berlini kiadású könyvének III. (össze-