Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szabó József: Déchy Mór kaukázusi utazásainak földrajzi eredményei
geográfia nemzetközi szintű teljesítményei közé. A földrajzban autodidakta, s utazásain tudós kísérőitől (három geológus, két botanikus) is nyilvánvalóan sokat tanuló Déchy könyvének az utazások tudományos eredményeit összefoglaló függeléke egyértelművé teszi, hogy ott nemcsak geológiai, botanikai eredmények születtek, hanem a Déchy tollából származó geográfiai rész is komoly tudományos újdonságokat tartalmaz. Déchy kaukázusi utazásainak tudományos eredményei közül kétségtelenül a korban még szokatlan mennyiségű és minőségű fényképpel dokumentált glaciális tanulmányai emelkednek ki. így elsősorban ezekről kell szólni. A kaukázusi eljegesedés kérdései A Kaukázus eljegesedett területeinek vizsgálata a századfordulón még csaknem egészében extenzív kutatásnak számított, hiszen a kérdéskörben a részletvizsgálatokhoz elengedhetetlen alapismeretek zöme is hiányzott. Világosan mulatja ezt a hegység eljegesedett területeinek kiterjedéséről készült összeállítás (1. táblázat). Déchy és elődei adatai között kereken egy nagyságrend a különbség, s ha a mai számok valamivel alacsonyabbak is a Déchy által mérteknél, az eltérés már nem tekinthető lényegesnek. (Egyébként is az újabb adatok az eljcgesedetl területeknek a gleccserek visszahúzódásával is jelzett csökkenését regisztrálják, tehát a különbségek nemcsak megfigyelési-mérési hibákból erednek.) Az eljegesedés mértékét jól tükrözik a gleccserméret adatok is (2. táblázat). Déchy, mint az Alpok kiváló ismerője, a Kaukázust rendszerint a kor glaciológiailag legjobban feldolgozott hegységéhez hasonlítja. Az a megállapítása, hogy a Kaukázus eljegesedése (kiterjedésében) nem sokkal marad el az Alpokétól (a Svájci Alpokéval veszi azonos kiterjedésűnek), a közölt gleccseradatokból is megerősíthető. A legnagyobb kaukázusi gleccserek hossza és felszíne alig marad az alpesiek mögött. Csaknem minden korabeli méltatója idézi Déchy hóhatár adatait (3. táblázat), amelyek így szinte etalonná váltak. Vizsgálatai világossá tették a hóhatár Ny-K-i emelkedését és a lejtőexpozíciók fontos szerepét, amelyek itt főleg luv vagy lee jellegüktől függően hatnak annak változására. Kelet felé haladva a csapadékdifferenciából adódó inverz helyzet (az északi oldal hóhatára a magasabb) gyengül, és a K-i Kaukázusban már a normál szituáció jellemző. A hóhatár Ny-on még alig tér el az alpi értékektől, K-en viszont már az 500 m-t is meghaladja a különbség. Természetszerűen újak a gleccservégződésekre vonatkozó mérési adatai is (4. táblázat). Az Alpokkal való összevetés azt mutatja, hogy jóllehet az alpi gleccservégek általában 500-600 m-rel alacsonyabban vannak, a hóhatárhoz viszonyított helyzetükben az eltérés 200-300 m-re csökken. Ez a jelenség jól 1. táblázat Az eljegesedett területek kiterjedése a Kaukázusban Szerző D. Musketov (1882) A. Heim (1885) Déchy M. (1907) R. Klebelsberg (1948) Székely A. - Pinczés Z. (1978) *Csak a Központi-Kaukázusban. Terület <280 km 2 V120 km 2 1900-2000 km 2 * 2000 km 2 1800 km 2 2. táblázat Gleccsermcrctek (Déchy 1907) (kerekítve) Kauká zu s Alpok Név Felszín km 2 Hossz km Név Felszín km 2 Hossz km Bezingi 64 18 Aletsch* 115 27 Tviber 62 11 Gorner 67 15 Lekszir 60 14 Mer de glace 55 15 Dichszu 56 12 Fiescher 40 16 Canner 56 12 Unteraar 39 16 Ka ragom 40 14 Unter Grin delwald 29 10 20 gleccser > 20 km 19 gleccser > 20 km *Az Aletsch -gleccser adata i nem Déchy tői származnak, hanem a jelenlegi méreteket jelzik. 3. táblázat Hóhatár a Kaukázusban Déehv (1907) Székelyterület g. k j { : D . k j (ő Pinczés ( 1978) Ny-i Kaukázus 2900 m 2700 m 2800-3200 m Központi-Kauká- m(] m mQ m 30 00-3500 m zus K-i Kaukázus 3450 m 3800 m 3500-4000 m összekapcsolható Déchy többször ismételt azon megjegyzéseivel, hogy a Kaukázusban a csúcsok és a szomszédos völgyek viszonylagos szintkülönbségei általában nagyobbak, mint az Alpokban (5. táblázat), s hogy „a hegvormok viszonylagos magasságátuik hatását fokozza a hegysáncoknak az a rendkívüli meredeksége, ami jellemzi a Kaukázus havasait, szemben az Alpok világával" (386. oldal). Ami aglacüílisfortnákat illeti, megállapításai közül mindenekelőtt a hegység és előtere glaciális tómedencékben való szegénységére utaló megfigyeléseit kell kiemelnünk. Ez a kár, völgyi és nyelvmedence tavakra egyaránt érvényes. A kérdést alaposan körüljárva arra
