Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - I. Bartha Lajos: Weinek László, a csillagász és utazó
„A mérő kötelet gőzgéppel vontatják fel, egy-egy ilyen mérés mégis eltart 6-8 óráig. Ilyenkor egy vagy több ladikot bocsátanak a tengerbe, hogy egyrészt a tengerszín áramlása viszonyait vizsgáljuk, másrészt pedig zoológiai gyűjtéseket tegyünk" (27, p. 420), - írja Weinek. A tengeri élőlényeket egyébként hálóvontatással is gyűjtötték. A Gazelle nagyjából az afrikai parttal párhuzamosan, gyakran az Atlanti-óceán középvonalában haladt déli irányba. Július 15-én Madeirán kötöttek ki, majd augusztus elején keletnek fordulva, az afrikai partok felé haladtak. Augusztus 5-én a Gazelle hivatalos látogatásra kikötött a nyugat-afrikai független Libériai Köztársaság partján. Weinek első benyomása it így örökíti meg: „E köztársaság virágzása tanúbizonyságul szolgál arra nézve, hogy a civilizáció és a keresztény vallás befolyása mellett még a feketék is képesnek látszanak rendezett álladalmi élet alkotására. Libéria lakosainak száma: 718 000-re rúg, s ezek közül a civilizált négerek száma 18 000 (25. p. 55). (Libériának 1984-ben 2 110 000 lakosa volt, írni-olvasni 24% tudott.) A „szabad néger köztársaság" fővárosa még megnyerte tetszését: „Tovább mentünkben mind jobban megtetszett Monrovia. Itt az ember mindenütt puha gyepen, vagy keskeny réti gyalogúton jár, mintha valami roppant kertben volna... Természetesen falusi kertet kell képzelnünk, amelyben kecskék, juhok és disznók is kalandoznak. A belváros házai (...) legfeljebb kétemeletesek, azonban jó kinézésűek..." (25, 59). A mai olvasó számára azonban néhol visszatetsző az a lekicsinylő mód, ahogyan a négerekről, öltözködésükről, szokásaikról ír. Nem Weinek László hibája ez: a korabeli utazók szinte kivétel nélkül ebben a modorban írtak: jóakarattal, de felsőbbrendűségük tudatában. Ne honfitársunkat kárhoztassuk ezért, hanem a gyarmatszerzések virágkorának európai felfogását! Libériát elhagyva a Gazelle az Afrika és Dél-Amerika közt félúton fekvő Szent Pál-szigetnél átszelte az Egyenlítőt (augusztus 12.) majd az Ascension-szigeteken szenet vett fel (aug. 18.) és újból keletnek fordulva a Kongófolyó torkolatánál. Bananas árutelepen kötött ki (szeptember 2.). A kutatók és a tisztek egy része, sekély járatú dereglyéken több mint 60 km-t hatoltak fel a nagy folyón, állatokat és növényeket gyűjtve, s több néger falut meglátogatva. Az egyik településen Weinek érdekes megfigyelést tett: „A pörkölő napon ismét tovább ballagtunk Sihda nevű nagyobb telep irányába, melynek főurát M'Dundának hívták. (...) Az alacsony kunyhóknak többnyire előre ugró ereszük, a bennszülöttek nyelvén szombrá-juk volt, melyek alatt rendesen különféle fétisek vannak felállítva. Az egyik közülük szerfelett érdekelt, mert felső részében kalpagos. tollas magyar mágnásra hasonlított, míg alsó része csupa merő tarka rongy volt... Lehel, hogy ez a fétis Magyar Lászlóra vezethető vissza, aki az ötvenes években itt élt..." (26. 381- 382). Részlet a Kerguelen-szigetről készült térképről, a Weinek (Wcineck)-öhöl helyével (A Gazelle-expedíció térképe, 1878) Bár Weinek vélekedése téves, érdekes fényt vet ana, hogy az évek óla német földön élő csillagász mennyire ismerte hazájának tudományos eredményeit, és mennyire „magyar szemmel" járta a világot. A tropikus tenger viharai és záporai gyakran akadályozták a kutató munkál, de érdekes látványosságot is nyújtónak. „A trópusi vidékre való elérkezésünket borzasztó zivatarok jelezték... A szurok fekete és zivatarral fenyegető éjszakák alkalmával a tenger csodálatos pompával villogott. (...) A hajószobák ablakai alatt majd vörös, majd zöldes fényt villant fel, s úgy tetszett, mintha százával emelkednének ki világító golyók a mélységből" (25. 55). A kongói utazást követően a hajó Fokföld felé tartott. Szeptember 26-án érték el a Jóreménység fokát, itt a helyi csillagvizsgálóban kronoméler-ellenőrzést végeztek. Október 3-án indult tovább a Gazelle, most már a rendkívül viharos Indiai-óceánon. Weinek az utazás e szakasza alatt főleg a tengeri madarakról vezetett feljegyzést (27). Az Indiai-óceán viharai nagy mértékben hátráltatták a kutató munkát. Október 18-án a Crozet-szigetcsoportból csak távolról vehették szemügyre a Hog- és a Penguin-szigetck déli madárhegyeit, másnap a Posession-szigeteket is csak távolról figyelhclték a tízméleres hullámok miatt. A Gazelle 1874. október 21-én érte cl
