Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - I. Bartha Lajos: Weinek László, a csillagász és utazó
A Kerguclen-sziget modem francia térképén a Weineköböl helyén Baie d'Orviilicrs olvasható. (A térkép másolatát a szerkesztő kérésére Bernard Le Calloc'h úr küldte meg Párizshói, szívességét ezúton is köszönjük.) a Kcrguclcn-szigetcsoport fő szigetét, de a köd és a vihar miatt csak október 26-án vélhettek horgonyt a sziget északkeleti részén, az Accessible-öböl egyik melléköblében, a Betsy Cove-ban. Voltaképpen ekkor kezdődött a csillagászexpedíció munkája, amelyből azonban a Gazelle legénysége is kivetle a részét, elsősorban az előregyártott elemekből álló obszervatórium és lakóépület összeállításával. Két hét alalt épüli fel a praktikus obszervatórium-épület és a kutatók lakóháza. A borult idő. a viharok és a gyakori köd az alapvető csillagászati észleléseket is megnehezítették. Máskor az egész obszervatórium összedőlésétől tartottak. A nehézségek ellenére azonban mind a földrajzi helymeghatározás, mind a sziget partjainak és egyes belső területeinek felmérése sikerrel járt. Rendkívül szerencsés körülmények között sikeres volt a Vénusz Nap előtti átvonulásának megfigyelése is (23, 24, 28; p. 142-143). Bár december 8-án még borult volt az ég, sőt az átvonulás ideje alatt is felhők vonultak fel, a napkorong maga végig jól észlelhető - és a tudomány történetében ez alkalommal először - fényképezhető volt. A megfigyelők elfoglalták helyüket a műszerek mellett és a laboratóriumban: Weinek és Krille a fotografikus távcsőnél, Borgen a heliométérnél, Wittstein a kisebb vizuális távcső mellett, Ahlefeld tengerészhadnagy egy kisebb, hordozható teleszkópon észlelt. A fátyolfelhők ellenére a Vénusz áthaladásának követése sikerült, Weinek 61 fényképet készített 1 . Az expedíció teljesítette feladatát. Közben a Gazelle több utal lett a sziget körül, feltérképezte Kerguelen pattjait (elsősorban az északi részt). Csoportosan vagy magányosan az expedíció tagjai bejárták a sziget belsejét is. Weinek például október 31-én kirándult a német állomáslól délnyugatra emelkedő Castle Mount-ra (Kastély-hegy). Naplójának néhány sora is jól jellemzi a sziget terepviszonyait: „A lapályon mindenre mohos kúpok borulnak, miket a sok vízfolyás szétbomlasztott és aláaknázott. 200 láb magasságban a moha zöld színe átengedi helyét a meztelen vagy iszapos homokkal fedett kőzetek színének; feljebb következik a hó, mely sok helyütt télennyáron ott marad. Ha az ember a nedves, mocsaras és nehezen gázolható lapályról felér egy ilyen magaslatra, legott köddel és hófúvással gyűlik meg a baja..." (28. 171). A szigeten tartózkodó amerikai, angol és német expedíciók végezték el Kerguelen első részletes térképezését. A földrajzi alakzatoknak is az egyes expedíciók tagjainak neveit adták. Weinek László nevét az északnyugati part szakaszból kinyúló, háromszög alakú „Bismarck-félsziget" egyik nagy, nyugatra nyúló öble viseli (a mai térképen a Bismarck elnevezést a francia Joffre tábornok neve váltotta fel) . A szigeten egy angol expedíció - három csoportra osztva - és egy amerikai csillagásztábor is működött (29). A G. P. Ryan kapitány (USA haditengerészet) és a jezsuita Stephen J. Perry atya (Stonyhurst Obszervatórium, Manchester) vezette expedíciók a nagy gondot igénylő időmérések ügyében együttműködtek a németekkel. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy az angol Admiralitás és az USA haditengerészete is átvette a német elnevezéseket (kiegészítve saját névadásaikkal), így ezek a földrajzi nevek 1893-ig hivatalosan érvényben voltak (30). Weinek László érdekes úti beszámolója sajnos olyan eseményekről is hírt ad, amelyeknek súlyát és kárát csak századunk közepétől értjük és érezzük: az élővilág lelkiismeretlen és céltalan pusztításáról. A Gazelle tisztjei gyakran rendeztek céllövő versenyeket a tengeri madarakra, Kerguelcn-szigetén pedig a legénység százszámra mészárolta le a fókákat, pingvineket - szórakozásból. Sajnos ez a korabeli hajósok, utazók, sőt tudományos expedíciók esetében nem volt egyedi jelenség. (De főkénl a német utazók, tengerészek tűntek ki az esztelen mészárlásban.) Csekély vigasz, hogy a magyar tudós nem vett részt ezekben a vétes szórakozásokban. Újból és újból feltámadó viharok közepette, 1875. február 3-ig marad az expedíció a szigeten, február 5én pedig végleg eltávolodlak a partoktól. A Szent Pálsziget (febr. 12.) és az Új-Amszterdam-szigetek (febr. 13.) érintésével február 25-én érték el Mauritiusi. Itt a csillagászok átszálltak a francia Tibre gőzhajóra, míg a Gazelle folylalla a világ körüli útját, amely 1876-ban zárult.
