Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Rér János nemzetisége (Balázs D.)

Nem valószínű, hogy a fennmaradt nyolc költemény teljes poétái termése lenne. Többi műve elkallódhatott az évszázadok során. Költői munkássága „csak színezi Mohács előtti költészetünkről kialakított korábbi felfogásunkat, jelentősen azonban nem változtat rajta" állapítja meg V. Kovács Sándor, Lászai életművének legjobb ismerője. Végül még egy érdekességet említünk. Tardy Lajos lehetségesnek tartja, hogy Lászai közel-keleti útjain diplomáciai információkat is szerzett nagybátyja és pártfogója, Sánkfalvi Antal megbízásából. Befejezve Lászai János életútjának és munkásságának áttekintését, megállapíthatjuk, hogy igazi reneszánsz ember, sokoldalú humanista személyiség volt. Két szentföldi utazása nem hozott ugyan új felfedezéseket, látványos eredményeket, annyit mégis megérdemel, hogy nevét korai utazóink között emlegessük. Hadobás Sándor Rudabánya Postafiók 20. H-3733 IRODALOM Die Pilgerfalul des Bruders Felix Faber ins Heilige Land Anno MCDLXXXm. (é.n.) - Berlin, 1964 ENTZ GÉZA (1958): A gyulafehérvári székesegyház - Budapest FÉNl'ES ELEK (1851): Magyarország geographiai szótára. III. kötet. Pest GYÖRFFY GYÖRGY (1963): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. kötet - Budapest (2. kiad 1986. p.785.) HADOBÁS SÁKDOR (1988): Lászai János. Egy megyénkből elszármazott humanista portréja - Szülőföldünk. Borsod-Abaúj-Zemplén 13. Miskolc, pp. 66-68. V. KOVÁCS SÁNDOR (1971): A humanista Lászai János - Filológiai Közlöny. V. KOVÁCS SÁNDOR (1987): Egy epígrammaköltő a Jagelló-korban. (I-ászai János latin versei.) In: V. K. S.: Eszmetörténet és régi magyar irodalom - Budapest, pp. 396-427. NAGY GYULA (1890): Lazói János címere - Turul., pp. 208-210. NYULÁSZ1NÉ STRAUB ÉVA (1987): Öt évszázad címerei - Budapest, 47., p. 124. TARDY LAJOS (1971): Régi magyar követjárások Keleten - Budapest (2. kiad. 1983. pp. 63-70., 180-184.) JÁNOS LÁSZAI'S (LAZÓPS) TRAVELS TO THE HOLY LAND In medieval times Hungarians often participated at pilgrimages to the holy land. At that time these long journeys were dangerous and trying ventures. Several of the pilgrims kept diaries, which were later published in book form. The most famous travel description in by Gábor of Pécsvárad entitled Compendiosa descriptio (1519). Little is known of Johannes de Lazo, treated here, who studied in Italy, then became principal dean and canon in Transylvania. First in 1483 he travelled to the Holy Land to the invitation of Felix Faber, Dominican friar of Ulm. In their group there were several Italians, Germans and Flemish people. Faber and another member of the expedition, Bernhard von Breydenbach, kept diaries, which appeared in print on several occasions. They reveal the history of the travels and the fact that their Hungarian companion was writing poems, unfortunately only fragments of which have been preserved. Lászai took his second journey to the Holy Land between 1500 and 1508, but no data have been revealed about this. Translated by D. Lóczy RER JÁNOS NEMZETISEGE A XVIII. század első felében a Habsburg Birodalom területéről nagyszámú jezsuita misszionárius utazott Közép- és Dél-Amerikába hittérítési célból. Munkásságukkal nemcsak az egyházat szolgálták, hanem jelentős szerepet játszottak az akkor még alig ismert földrészek geográfiai feltárásában, népeinek megismerésében. Máig nem sikerült pontosan tisztázni, hogy hány magyar volt a misszionáriusok soraiban, mivel nem tartották nyilván nemzetiségüket vagy anyanyelvüket. Nem lehet kétséges azok nemzetisége, akiknek jól csengő magyar nevük volt, mint Szentmártonyi, Szerdahelyi, Fáy, Orosz stb., de a szláv vagy német nevűeknél már kétséges a nemzetiségi hovatartozás, legfeljebb a születési, iskoláztatási hely nyújt némi támpontot. Egyike a vitatott nemzetiségű személyeknek Rér János (1691-1756), aki kiemelkedő szerepet játszott az akkor még spanyol gyarmat Peru kulturális életében. Róla az első információt rendtársa, Zakarjás János 1754ben Bartakovics Józsefnek írott leveléből szerezhettük, amelyet kivonatosan iff. SZINNYEI JÓZSEF (1876) ismertetett a Földrajzi Közleményekben. Zakarjással kapcsolatban ezeket írja: „Limában egy magyar emberrel, Rér Jánossal találkozott, ki a tiszántúli kerületben született, s ott is nevelkedett 12. évéig, midőn Csehországban a jezsuita rendbe lépett. Peruba küldetvén, 16 évig mint hittérítő működött, azután Limában a mennyiségtan tanára lett, mely állásában Zakarjás megérkeztekor már hét évig volt". A Földrajzi Közlemények 1910-es évfolyamában DÉZSI LAJOS és SZTANKOVICS ÖDÖN közreadta a levél hiteles (részben lalinból fordított) teljes szövegét, melyben a Rérre vonatkozó rész (9. levél) így hangzik: „Nekem küldendő leveleidet, vagy mint eddig tetted, nekem címezd, vagy (hogy biztosabban megkapjam)