Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Rér János nemzetisége (Balázs D.)

Pater Alzugaray Józsefnek, aki egykor Európától Limáig procuratorom volt, vagy végre borítékban zárva Pater Rér Jánosra bízd, mert ezek mindketten Limában tartózkodnak. Az utóbbi Tiszántúli Magyarországon született és 12 éves koráig ott is nevelkedett, azután Csehországban a társaságba lépeti, majd a perui missiót nyerte el, ahonnan 16 évi fárasztó munkásság után Limába hivatolt a mathesis tanítására, ahol már a hetedik évet tölti". Ezek voltak a források, amelyekből a dél-amerikai magyar misszionáriusokkal foglalkozó kutatók merítettek, így ÁCS TIVADAR (1940), majd Ács írásait felhasználva az Argentínában élt újságíró, SZABÓ IÁSZLÓ (1978). Az utóbbi még meg is toldotta az állításokat néhány szubjektív megjegyzéssel: „Rér nevéhez fűződik a tipikusan magyar tapasztott sövényfonatú, úgynevezett boronafalak, telők és mennyezetek meghonosítása a gyakori földrengésektől sújtott Limában. Az 1746-os katasztrofális földrengés következtében csaknem teljesen rombadőlt új és monumentális limai székesegyház mennyezetének sövénybetétes szerkezetű újjápítése még ma is szilárdan áll - Rér János műve." Ács Tivadarnak Rérrel kapcsolatos közléseit átvette értekezéseiben neves etnográfusunk, BOGLÁR LAJOS is (1952, 1955),de a bizonytalanságát jelzi, hogy Rér születési és halálozási adatai helyén csak kérdőjelekel használ. Úgyszintén a dél-amerikai magyar utazók közi sorolja fel Rér Jánost GERGELY PÁL (1973). Amikor Limában a jezsuiták könyviárában és levéltárában búvárkodtam, kezembe került RUBEN VARGAS UGARTE könyve (1968) Dél-Amerika jeles alkotó személyeiről. Ebben szerepel Rér János is, spanyolosan írva Juan Rehr, aki a leírás szerint 1691-ben Prágában született, 1709-ben lépett be a jezsuita rendbe a csehországi tartományban, majd onnan 1723-ban missziós szolgálatra küldték. 1746-ig élt a moho (mojo) indiánok között az Amazonas egyik mellékfolyója, a Mamore vidékén, majd Limába rendelték, ahol átvette a matematikai tanszék vezetését. Tudományos munkásságának maradandó emlékei az 1750-56 között évente kiadott asztronómiai kalendáriumok (Conocimiento de los tiempos), melyekben természettudományos megfigyeléseit is közreadta. Könyveinek címoldalán neve Juan Rcr formában szerepel. 1756-ban hunyt el Limában. Ezekután a Magyar Nemzet hasábjain - egyebek közt -feltettem a kérdést: milyen nemzetiségű volt Rér (Rehr) János? Válasz a nemrég elhunyt kiváló tudománytörténészünktől, Tardy Lajostól érkezeit, aki tőlem függetlenül szintén foglalkozott ezzel a témával. Szerinte „Ruben Vargas Ugariénak volt igaza. Hugo Hassinger és a többi szakíró egyetért abban, hogy nevezett - helyesebben Johann Röhr atya - 1691-ben Prágában született és nagyszerű életművének ismertetésére elsősorban a cseh és perui történészek az illetékesek". Tardy feltételezi, hogy Röhr atya hosszasan időzhetett hazánkban is, mert úgy véli, paplársa, Zakarjás János nem írhatott valótlanságokat. Újabb spanyol fonásmunkákból további részletek derültek ki Juan Rehr életútjáról, tisztázódott pontos születési dátuma (1691. dec. 25., Prága) és elhalálozása (1756., Lima). Ezen adatok birtokában a prágai Nemzeti Levéltáriioz fordultam és az onnan kapott levélbeli közlések megerősítették, hogy Jan Rehr, eredeti nevén Johann Röhr valóban Prágában született a fenti időpontban német nemzetiségű családban, de megtanult kicsit csehül is. Feltehetően keveset magyarul is beszélt, a Tiszántúlon töltött gyermekéveiről azonban nincs biztos adat. Csupán HERRMANN HOFFMANN (1939) állítja, hogy Röhr a mai Szlovákiához tartozó Ropas vagy Rcpacl?) helységben gyermekeskedett, de ezt más kutatók kétségbe vonják. Mindent egybevetve: az eddig megismert dokumentumok Rér János, azaz Johann Röhr csehországi német eredetéről tanúskodnak. A kevert etnikumú KözépEurópa fejlett kultúráját plántálta át Dél-Amerikába, s ma nemzetiségre való tekintet nélkül tisztelettel emlékezünk kiemelkedő életművére születésének 300. évfordulóján. Balázs Dénes I RO D A L O M ÁCS TIVADAR (1940): Akik elvándoroltak - Bp., p. 280. BOGLÁR LAJOS (1952): XVIII. századi magyar utazók Dél-Amerikában - Ethnographia, LXIIL, 3-4, pp. 449^462., Bp. BOGLÁR LAJOS (1955): The Ethnographic Legacy of Eighteenth Century Hungarian Travellers in South America - Acta Ethnographica, Tomus IV., Fasc. 1-4., pp. 313-359., Bp. DÉZSI LAJOS - SZTANKOVICS ÖDÖN (1910): Zakarjás János és Fáy Dávid dél-amerikai jezsuita misszionáriusok úti levelei (1749-56). - Földr. Közi 38. év/, pp. 215-236. GERGELY PÁL (1973): Magyar misszionáriusok közreműködése Dél-Amerika megismerésében. - In: Magvar utazók, földrajzi felfedezők. Szert: Havasné Bede Piroska - Somogvi Sándor GRULICH, RUDOLF (1981): Der Beitrag der böhmischen Lander zur Wcltmission des 17. und 18. Jahrhunderts - Königstein/Taunus, p. 77. HOFFMANN, HERMANN (1939): Schlesische, mährische und böhmische Jesuiten in der Ileidcnmission - Breslau SZABÓ IÁSZLÓ (1978): Magyar múlt Dél-Amerikában (1526-1900). -Buenos Aires, p 49. -II. kiadás: Bp., 1982. p. 55. SZINNYEI JÓZSEF, ifj. (1876): Egy magyar hittérítő úti élményei a múlt század derekán - Földr. Közi. IV. évf. pp. 332-341 UGARTE, RUBEN VARGAS (1968): Ensayo de un diccionaro de artifices de la America Meridional Burgos, Espana. pp. 448-450.