Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kőrösi Csorna sztupája Vietnamban (Balázs D.)
KOROSI CSOMA SZTUPAJA VIETNAMBAN Délkelet-ázsiai tanulmányutam előkészítése közben Bernard Le CaUoc'h, a Párizsban élő neves orientalista hívta fel a figyelmemet arra, hog}' Vietnamban szlupa formájú emlékművet emeltek a buddhizmus szentjévé (bodhiszattvájává) avatott Körösi Csorna Sándor tiszteletére. Érdeklődésemre Le CaUoc'h úrnak sikerült megtudnia a Franciaországba menekült vietnamiaktól, hogy a szlupa Szaigontól (Ho Chi Minh-várostól) délkeletre mintegy 125 km-re található, Vung Tau félszigetén, a Cap Sítint Jacques (Szent Jakab-fok, mai nevén: Mui Nghinh Phong) közelében, egy buddhista monostor területén (1. ábra). De hogy kerülhetett Csorna sztupája Vietnamba? Hiszen az ottaniak a nevét sem ismerhették, még kimondani sem tudják. A logikusnak tűnő magyarázat szintén Párizsból érkezett. Az amerikaiak dél-vietnami jelenléte idején (1975 előtt) a vallás gyakorlása szabad volt, és egymás után épültek a modem buddhista pagodák, részben külföldi segítséggel. A japán buddhisták is több szentély létrehozásában működtek közre, az egyik VungTau-i pagoda építését is egy japán bonc irányította. Mint ismeretes. Körösi Csornát Tokióban avatták bodhiszattvává, a japán buddhisták tehát ismaik és tisztelik a nagy magyar orientalistát. Elképzelhető, hogy az építkezést vezető japán bonc is tudott Körösi Csorna munkásságáról és tiszteletére egy tibeti stílusú sztupa formájában emlékművet állított fel. A japán bonc fő műve azonban egy hatalmas alvó Buddha-szobor megalkotása volt különleges anyagból, melynek összetételét csak ő ismerte. A vietnami Körösi Csoma-sztupa létezését Budapesten megerősítette dr, Ilefényi Ernő, a magyarországi Buddhista Misszió vezetője is, aki szerint a sztupa közelében egy Körösi Csornáról (vietnami nevén: Botat Csorna) elnevezett buddhológiai intézet is létesült, ahol ő« tiszteletbeli aligazgatóvá választották. Dél-Vietnam „felszabadítása" után a vietnami buddhistákkal megszakadt a kapcsolat, és nincs tudomása arról, hogy fennmaradt-e az intézet, mi történi az ottani szerzetesekkel. Az épület folyosójáról ZÁGONI JENŐ (1984) könyvében található egy nem sokat mondó fénykép. Ilyen előzetes információk birtokában érkeztem Vung Tauba 1989 januárjában. Kutatásom megkezdéséhez a legfőbb lámpont az említett alvó Buddha szobra volt, amelyet hamarosan meg is találtam a Vung Tau városától délre 2 km-re fekvő Niet Ban Tinh Xá pagodá ban. A pagoda titkára, a franciául beszélő Tu Tho Ky barátságosan fogadott, majd Thank Tru Tri, a Vung Tau-i buddhisták főnöke látott vendégül. Elmondtam, hogy mi járalban vagyok, de hiába említettem különféleképpen hangsúlyozva a Bo-tat Csorna nevet, tagadóan rázták a fejüket, soha nem hallottak róla. Magáról a pagodáról annyit sikerült megiudnom, hogy az 1968-1974 között épült modem vasbeton technológiával és a benne található „hús színű" fekvő Buddha-szobor elkészítésében valóban közreműködött egy japán bonc, de a művészi /. ábra. Vung Tau-ßlsziget déli része. 1-5, 7-11 száinnudjelzett objektumok - működő pagodák, 6 - Nict Ban Tinh Xá pagoda, 12 -világítótorony, 13 - Krisztusszobor, 14 = Szent Jakab-fok egy romos pagodával, 15 - Körösi Csorna feltételezett sztupája megformálás vietnamiak műve. Vung Taut 1975 áprilisában foglalták el az észak-vietnami kommunista csapatok és a harcokban sok pagoda elpusztult. látogatásom idején 22-en éltek a pagodában, közlük 10 női szerzetes, ők valamennyien a „felszabadítás" után kerültek ide. Csak két nagyon idős, franciául is tudó bonccal találkoztam a pagoda fölötti hegyoldalban levő tanyájukon, de az állítólagos Csoma-sztupáról ők sem tudtak felvilágosítást adni. A pagoda titkárával (ketten egy biciklin!) sorra látogattuk a félsziget déli részén található több mint tíz pagodál, de sehol nem találtunk tibeti vagy indiai lipusú sztupát, csörtent. Bejártuk a félsziget északi felét is, itt a Thich Ca Pliai Dai pagodában szintén található egy hatalmas alvó Buddha-szobor, sőt két nagy thai típusú sztupa, helyesebben csedi (chedy), de ezek 1962-ben épültek thaiföldi buddhisták segítségével, és semmi közük Körösi Csornához. Feltételeztem, hogy a keresett sztupa esetleg valamelyik elpusztult pagoda lerülctén lehet vagy lehetett. Felkereslem a félsziget legdélebbi kiszögellését, a sziklás Szent Jakab-fokot, ahol szintén buddhista kolostor létezeit. de ennek csak a díszes főkapuja maradt meg erősen romos állapotban. Ezután átkeltem a félsziget
