Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Ajtay Ferenc László: Száz éve született Tulogdi János

idős székelyt, mennyi idő alatt érünk fel a tetőre? - Csak menjenek, majd elérnek oda is - volt a meglehetősen szokatlan válasz. Ötven méternyire távolodtunk el az öregtől, amikor utánunk kiabált: - Álljanak meg... Úgy három óra múltán érnek fel a csúcsra. - Miért nem mondta ezt meg korábban? - kérdeztem. - Mert látni akartam, hogyan mennek - volt a logikus válasz. Bejártam a Kárpátok minden zugát, anélkül képtelen lettem volna a természet szeretetére nevelni növendékeimet." Ezek az utak indították el a fiatal Tulogdi Jánost a tudomány csúcsai felé, szerettették meg vele a természetet, a szülőföldet és annak szorgalmas népét. A középiskolát a Református Kollégiumban végezte, ott is érettségizett, majd beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karának földrajz-természetrajz szakára. Ez az a döntő lépés, amely végérvényesen eljegyzi Tulogdi Jánost a földtudományokkal. Ebben az időben ugyanis a kolozsvári egyetemen két európai hírű tudós tanít: Szádeczky-Kardoss Gyula és Chohwky Jenő. Ők ketten emelték magas színvonalra az egyetemi földrajzoktatást a század elején Erdélyben. Roppant tudásuk, az összefüggéseket kereső gondolkodásmódjuk, aprólékos, mindenre kiterjedő logikus okfejtésük, tudományos rendszerességük és igényességük, figyelemre méltó rajztehetségük és ennek alkalmazása a földrajz, a geológia és a geomorfológia oktatásában mind olyan tulajdonságok, melyek fellelhetők később Tulogdi János kutató és didaktikai tevékenységében. Egyre táguló tudományos látóköre és precizitása, valamint tudásszomja és Erdély földjéhez való határtalan ragaszkodása azok a jegyek, amelyek elismerést váltottak ki tanáraiból. így érthető, hogy egyetemi gyakornok lett a kolozsvári Földtani Intézetben dr. Szádeczky-Kardoss Gyula professzor mellett (1912. január l-jétől - 1914. augusztus 1-jéig). 1925ben doktorált a Budapesti Egyetemen geológiából és földrajzból Papp Károly professzornál. Dr. Tulogdi János kutató és tudománynépszerűsítő munkájának nagy része Erdélyre vonatkozik. Vizsgálódásainak első időszakában dr. Cholnoky Jenő professzor vezetése alatt behatóan tanulmányozta az Erdélyi-medence suvadásait (földcsuszamlásait), s javaslatokat tett ezek megfékezésére. Első önálló tanulmányai 1925-ben jelentek meg, ezek Erdély geológiája és Kolozsvár környékének pleisztocén képződményeiről íródtak. 1929-ben a Székely Nemzeti Múzeum emlékkönyvében közölte a Székelyföld földrajzát és az erre vonatkozó irodalomjegyzékét. Sokat foglalkozott Kalotaszeggel is, különös szeretettel ragaszkodott e táj népéhez. Kalotaszeg természeti viszonyainak, helyneveinek, népművészetének nagy ismerője, csodálója és szaktekintélye volt. Ide kívánkozik annak a megemlítése, hogy kolozsvári lakásának - amely a Református Kollégium tanárai számára épített ódon bolthajtásos épületben volt a Farkas utcában - legnagyobb szobája kalotaszegi festett bútorokkal volt berendezve, amelyet rengeteg kalotaszegi régi varrottas, bokály, cserge és szőnyeg egészített ki. A legtöbb látogató ezt a szobát valóságos kalotaszegi múzeumnak tekintette. Mint karszt- és barlangkutató, leírta a Körösfő alatt található barlangot, a Tordai-hasadck Kéményseprő barlangját. Mint a Tordai-hasadck szerelmese, összefoglalta és saját elméletével bővítette a hasadék keletkezésére vonatkozó geomorfológiai hipotéziseket. Sokat foglalkozott a Sebes-Körös Vársonkolyos és Rév közötti szurdokvölgyével.a Révi-szorossal, a szorosban található barlangokkal. Megírta a Révi-cseppkőbarlang felfedezésének löilénetét, figyelemmel kísérte a cseppkövek növekedési sebességét. Tulogdi professzor tanulmányozta legelőször ludományos igénnyel a Meszes- és a Réz-hegység szögletében lévő magyarigeni dolinatavat. A középszakasz jellegű folyókanyarulatok tanulmányozása alkalmával új forrástípust különített el, az úgynevezett meanderforrást, melynek mint típusnak bevezetését javasolta a hidrológiába. Annak ellenére, hogy nem kimondottan paleontológus, őslénytani vizsgálódásainak eredményei is figyelemre méltók. Elvégezte a Kolozsvár melletti Szucsák határában és a Bácsi-torokban általa talált két fontos őslénytani lelet leírását és paleogeográfiai kiértékelését. Az egyik az eocén rétegből előkerült Castalia (tündérrózsa) rhizoma kövülele, mely trópusi éghajlatra utal. A lelet segítségével kimutatta, hogy a tündérrózsa Erdélyben őshonos, így a Nagyvárad közelében található melegvizű tavakban (Félix- és Püspökfürdő) előforduló tündérrózsa, a My/nphaea lotus var. t henna lis geológiai reliktum-növény, és nem behozott, mint ahogy azt egyesek hitték. Leírta a Bácsi-torok felső durva mészkő-