Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Magyar honfoglalók Új-Zélandon

wagon) végezlek, de 1909-ben elkészült az Invercargillba vezető vasút, ami meggyorsította a vidék természeli kincseinek kiaknázását. A fellendülés mind több vállalkozót vonzott ide, és letelepülésüket a kormányzat kedvezményes földjuttatásokkal segítette. Rácz István levélben tájékoztatta földijeit a boldogulás új-zélandi lehetőségeiről. Idehaza akkoriban nagy földínség uralkodott, és a nincstelen csongrádi kubikosnapszámosoknak semmi reményük nem volt arra, hogy földtulajdonra tehessenek szert. Ezért a legvállalkozóbb kedvűek, Kollát Lajos és Szivák József elhatározták, hogy családjukkal együtt felkerekednek és Új-Zélandon próbálnak szerencsét. Pénzzé tették mindenüket és 1911 februárjában vonatra szálltak. Genova kikötőjébe utaztak, hajójegyet váltottak és másfél hónapi tengeri hányódtatás után Új-Zéland Déli-szigetén, Dunedin kikötőjében léptek új hazájuk földjére. Kollát az utazás alatt naplót vezetett arról, hogy hol és mikor kötötlek ki, mit láttak a partokon. Új-Zélandba érkezése után utazásuk történetét egy 8 oldalas levélben foglalta össze és küldte haza rokonainak. Az érdekes beszámolót a Csongrádi Újság 1912-ben három részletben - erősen stilizálva és kiegészítve - közreadta (KOLLÁT 1912). Tuataperében Kollát leszármazottáinál sikerüli rábukkanom az úti beszámoló eredeti fogalmazványára (1. ábra), és az alábbiakban ebből idézünk részleteket betűhű olvasatban. Kollát időközben szert tett némi angol nyelvtudásra, és útleírásába ezért angol szavak vegyülnek (KOLLÁT 1911 ). [1911. március] „10-én 8oraér[kezés] Adenbe,amely ugy néz ki mint egy kihalt föld, kősziklák merednek az égnek, semmi zöldfélét nem látni rajta, az embereknek már csak a középső részük van betakarva, a többi része mesztelen. Itt már olyan meleg van hogy magyarországon nyarai sem melegebb, de hiszen nem lehet rajta csodálkozni, amikor a Policeman is mezítláb jár fel a hajóra, fehér vászon ruha rajta, piros sapka a fején és a derekán derékszíj, egy vesző és föl van fegyverkezve, olyan fekete a képe mint a korom..." „16 th arrive este lO.o. Colomboba, a Ceilon sziget nyugati oldalán fekszik, zöld rajt minden amig szemel ellátni, itt már gyümölcsök vannak olyanok miket én még nem láttam p.u. ananász, azután mint a ludtojás sárga és belől nagy magja van, a nevét nem tudom, a másik mint a tányér rozsa szára és 100-or 150 hoszukás gyümölcs van rajta (még akkor nem tudtam: bananes)" ..... 20 th keresztül haladunk az equadoron. 21 th szeles idő, a viz kezdi táncoltatni a hajót ... most már a nap nem déli irányba jár hanem északi irányból, v. is a hátunk mögé marad, még mindig meleg van. 22 ond, a szél fokozódik, a hajót mint a labdát dobálja jobrabalra, reggel 6 o. Éjszak keletre a Kokos sziget ami a regei is azon a nagy vizén igen szép látványt nyújt" „1 th April ért. Adalaide kikötőjébe dél e. 8 or. 1/2 9 or. elindultunk töb angolai a városba, de a kikötőtől jo távol van, mert 11 ora volt amire a városba értünk és ot járkáltunk öszevisza, délután visza mentünk a hajóra, 5 or. értünk ki visza és a csipöm majdnem elszakadt a Z, «. <j'*^uí~<. cfcj (Í<V-«ÍJ . 0L^4^ AiÁ^gU ÁM^ti- v—~_ X* —

.-^JJt^ •~tlt~~y''£ A^S-^ í^^&c^f****^ ^ 1. ábra. Kollát Lajos úti beszámolójának befejező része gyaloglásba, a föld homokos, vannak nagy területek, hol még fü szálat sem lehet látni, ahol van fa meg fü, azok már Ausztrália benszülötek, elötem ismeretelenek a fák és füvek amik vadonba nőnek..." [April] „7 th reggel 6. or. 30. p. Hobartba étiünk, a Tasman sziget fővárosa és kikötője egy szintén szép fekvésű város, egészen olyan festői képet nyújt a visitornak, a városba járkáltunk és minden igazán szépen van elrendezve benne. Hobartbol in. este 4 or. 30 p. N. Z. felé, most már töb helyai nem álunk meg, csak ahol már ki fogunk szálni, csak hogy ez már nagyon durva utazás, a hajó nagyon leng ide oda. - 8 th a hajót borzasztóan hányja a hulám. egész nap és egész éjei tart, a hajó majdnem fel borul, a feneke félig mindig kint van a vizböl... 10-én reggel kezd esni az esö, nem is esik hanem ugy szakad, a tengeri betegségben vanak tőben, akik föl sem biniak kelni, a hányinger anyira kinoza őket, ugy bőgnek mint az álat. Este 8 or. balról látni a világítótornyot. 11 th reggel már a parthoz közel járniuk és 8 ora után már a hajó megy be a Soundon, Pert Charlmers, Dunedin kikötője..." A csongrádi kubikosok tehát szerencsésen megérkeztek Új-Zélandra, ahol az előre küldött táviratukra Rácz István várt rájuk és együtt mentek Tuataperébe, onnan pedig az őserdőbe. Ugyanezen évben megérkezett hozzájuk Kókay István

3 is feleségével és gyermekével. Magyarok a kiwik földjén Hogyan kezdődött a csongrádi kubikosok „honfoglalása" Új-Zéland Déli-földjén? Rácz Istvánnak már voltak helyi tapasztalatai, és az újonnan érkezett honfitársait a Tuataperétől nyugatra húzódó Grove Bum völgyébe irányította (2.ábra). Itt akkoriban háborítatlan őserdő terjengett, de még ma is itt húzódik a civilizáció és a vadon határa. A férfiak kezdetben bérmunkásként erdőt