Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

IRODALMI FIGYELŐ

VILÁGJÁRÓ MAGYAROK 'SÍ • ' \ szintén nem hallgathatjuk el, noha a szerző maga is elismeri ezeket a hiányosságokat, amit a történetiség elvével indokol. Bevezetőjében utal több ma élő és megítélése szerint klasszikus erényeket felmutató utazónk pl. Balázs Dénes vagy Kiszely István jelentőségére, hosszasan felsorolva, hogy kiket kénytelen munkájából kihagyni, ami széles körű tájékozottságát mutatja. Mindent összevetve Für Lajos könyvét értékes, hasznos munkának tartjuk, amelynek mindenképpen ott a helye minden kultúraszerető magyar család könyvespolcán. Kovács Sándor Könnyű László: XÁNTUSJÁNOS AMERIKÁBAN Si. Louis-Budapest. 1989. 129 oldal Amerikai Magyar Szemle, St. Louis A kéziratként Amerikában sokszorosított munka a szerző bölcsészdoktori értekezését tartalmazza, amelyet sikeresen megvédett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1990. március 7-én, és őt az ethnológiában elért kutatási eredményeiért summa cum laude fokozattal egyetemi doktornak nyilvánították. Az alábbiakban az értekezés egyik opponensének, dr. Boglár Lajos c. docensnek bírálatából idézünk: „1949-ben jelent meg az amerikai Henry Miller Madden alapos munkája Xántus amerikai tevékenységéről: pontról pontra bizonyítva, hogy a »nagy« magyar utazó nem egyszer plagizált, fantázia-szülte eseményeket kevert másoktól átvett adatokkal. A Xántusszal szemben igen szigorú Madden a »szegeny magyar utazó« ábrándos leírásait egyszerűen csirkefogóságnak nevezi, és véletlenül sem hozza fel Xántus mentségére, milyen jelentős geográfiai megfigyeléseket tett, nem beszélve arról, hogy milyen kitűnő gyűjtő volt. Magyar nyelven az eddigi legrészletesebb Xántusmonográfiát Sándor István adta közre 1970-ben: ő, bár elismeri, hogy Maddennek sokban igaza van, és tudomásul veszi Xántus hibáit, mégis az egész ügyet »enyhitesscl kezeli«, amint ezt Könnyű László írja. Könnyű László értekezése az eddigi Xántus-kutatások legteljesebb összegezése. Madden tényfeltárásai nyomán vágott neki, hogy alaposan megismerje Xántus leírásait, összevesse azokat a korabeli közleményekkel jelentésekkel, térképekkel, hogy lehetőleg tárgyilagos képet fessen Xántus amerikai tevékenységéről. Könnyű biztosan tájékozott a kérdéskörben, jól ismeri a helyszínt és a korabeli adatokat. Bár sok esetben egyetért az igencsak elfogult Maddennel, azt is kimutatja, mi az eredeti Xántus megfigyeléseiben - s így hitelesebb képet kaphat az olvasó Xántus amerikai munkásságáról." Szerk. Göcsei Imre: AZ ISMERETLEN VÁNDORAI Fejezetek a Föld felfedezésének történetéből Tankönyvkiadó, Budapest, 1990. 163 oldal, 23 térkép. Ára: 120forint A könyv szerzője jó pedagógiai érzékkel a nagy utazók, felfedezők, a jelentős expedícók leírásával nemcsak a földrajz történetét kívánja bemutatni, de példaképeket is szeretne a mai fiatalok elé állítani. Mint maga is írja a bevezetőben: „Ezek a felfedezők, utazók olyan emberek, akik akaratuk megvalósításában, kitűzött céljuk elérésében példát mutattak az emberiségnek. A mai kor embere is tanulhat tőlük..." Ezt a célt csak üdvözölni tudjuk, és méginkább örvendünk azon, hogy a könyvben mégsem az oktató szándék bukkan elő, hanem élvezetes, olvasmányos ismertetések tájékoztatnak az egyes felfedezők és expedíciók munkájáról, eredményeiről. A szerzőnagy tárgyismerettel emeli ki az egyes utazások legfontosabb mozzanatait, így az aránylag rövid (5-6 oldalas) fejezetek jó tájékoztatást adnak, és ezzel az oktatás, valamint a példanyújtás célját erőszakoltság nélkül éri el. Az egyes fejezetek: Észak hajósai, a normannok; Marco Polo; Tengerész Henrik; Kolumbusz; Vasco da Gama; Brazília felfedezése (Cabrai); Balboa, a Csendes-óceán felfedezője; Hogyan fedezték fel a Golf-áramlatot? (Ponce de Leon); Első utazás az Amazonason (Orellana); Magellán; Cartier, Kanada francia felfedezője; Champlain, „Kanada atyja"; Az első utazás Kanadán keresztül (Mackenzie); Tasman; Mungo Park; Livingstone; Stanley; Magyar László; Rohlfs, a legnagyobb Szahara-kutató; Teleki Sámuel; Vámbéry