Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Bemard Le Calloc'h: Milyen külseje volt Körösi Csorna Sándornak?

Cseh Gusztáv kolozsvári grafikus tusrajza 1942-ből­Schoefft rajzának viszonylag hü másolata. ha Csornának furcsa „fekete sárgás" szeme lett volna, Victor Jacquemont, aki a legkisebb tényt is észrevette és feljegyezte naplójában, írt volna róla. 4. Milyen volt az orra ? Nem volt sem fitos, sem tömpe, sem tompa, sem hajlított. Sima volt-e, amint az útlevélben jelezve van? Nem egészen. Jacquemont szerint „nagy és rosszul kialakult" volt. Schoefft rajza egy kicsit vastag végű, hosszú orrot mutat. Egy pár festő, mint Légrády Sándor vagy Frigyesi Géza ezt az alig észrevehető sajátosságot nem vették figyelembe, talán azért, mert nem Schoefft, hanem Rusz rajzát vették munkájuk alapjául, és valóban Rusz rajzán nincs feltüntetve ez a bizonyos vastag végű orr. 5. Milyen volt a haja? Meglepően az emlékírók nem hivatkoznak haja színére. Ellenben sokan megjegyzik napbarnított vagy barnás arcszínét. Gróf Kun Kocsárd emlékszik „szikár barna képére", Döbrentei Gábor a „barna hosszú képű száraz em­berre", Ungi Márton a „fekete szemére". Ennyi bizonyság dacára a Csornát ábrázoló olajfestmé­nyeken általában nem látszik ez a barnás arcszín; sőt az Akadémiai Könyvtár olvasótermében levő, ismeretlen festőtől származó portrén kifejezetten sápadt, nem pedig barna. Ezzel kapcsolatban a legérdekesebb adatot Bor­gátai Szabó József, Körösi Csorna volt göttingai diáktársa nyújtja. A „Sopron" c. napilap 1876. december 16-i számában megjelent visszaemlékezé­sében összehasonlítja barátját az akkor nagyhírű spanyol hegedűvirtuózzal, Pablo de Sarasaiéval 10 . Azt írja: „Körösi Csorna Sándor Göttingában az 1817. és 1818. években tanuló társom volt. Ő akkor Torró Vilmos fametszete 1984-ből (részlet a Szilágyi Ferenc részére készült ex-librisből) mintegy 20 éves közép termetű, a legújabb bécsi „Illustrierte Zeitungbeni" Zaraszeti spanyol hegedű művészhez hasonlító barna arculatú szerény székely fiú volt". Megszereztem a „Neue Illustrierte Zei­tung" 1876. december 10-i számát, amelynek első lapján Pablo de Sarasaié arcképe látható. Egy erősen mediterrán típusú, dús fekete hajú és bajuszú, egye­nes orrú, nagy szemű férfiról van szó. Schoefft Ágoston arcképe egészen más embert mutat, de számításba kell vennünk, hogy 1817 és 1840 között huszonhárom gyötrelmes év telt el. Ennyi idő múltán és ilyen nehéz életkörülmények következtében min­denki megváltozik. Mégis akaratlanul felötlik a kérdés: lehetséges-e, hogy a göttingai Körösi Csornának annyira más volt a külseje, mint a kal­kuttainak? Nehéz erre választ adnunk, mert Bor­gátai Szabó tanúságán kívül nem rendelkezünk más bizonyítékkal. Mindenesetre Boldogfai Farkas Imre — az egyetlen magyar művész, aki megpróbálta el­képzelni, milyen lehetett Körösi Csorna Sándor diákéveiben — a kihívást elfogadta. Munkája ered­ménye a „Tolnai Világlapja" 1942. április 8-i szá­mábanjelent meg. A fekete haj, a nagyvágású szem és az egyenes, sima orr ellenére, a hasonlatosság igazán nem meglepő. 6. Volt-e bajusza és szakálla? Barátai közül egy sem mondja, hogy bajuszt viselt, mielőtt Ázsiába indult, még Borgátai Szabó sem a Sarasaiéval való összehasonlítás ellenére. Viszont utazása alatt és a Himalájában kényszerből növeszthette bajuszát és szakállát (és a haját is, minden valószínűség szerint). 1822-ben, amikor Moorcrofttal találkozott, szakállt viselt. 1830-ban Jacquemont feljegyezte, hogy Csorna

Next

/
Oldalképek
Tartalom