Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kereskényi Gyula, Érd első történeti-földrajzi leírója (B. D.)

ÉRD (HAMZSABEG) BATTA (SZ AZHALOM) KÖZSÉGEK il f f 11

1T A : KERESIßVJ KKIitSKÉNVI lîUIA. MIM PLKBÁXOS. A fojérinejryei is városi történelmi s régészeti egylet kiadványa. .ii:a;;'EJÉ:í:vÁROTT, BYOMATSTT A ..V-':

'ü:-.M;:;1 Y" llf íiíVÍIY'JMÜ.ííIAS , SZÀKMES KÁLSiiiHRli. 1974. Kereskényi Gyula nevezetes könyvének címoldala életútja végigkövethető a Felvidéktől az érdi esperességéig. Kereskényi Gyula (kereskényi) 1835. április 9-én született a Bars vármegyében fekvő Léván. A gimnázium hat osztályát szülővárosában és Nyitrán végezte el. 1850-ben Pannonhalmán felvették a Benedek-rendbe, itt végezte a noviciátust; két évig bölcsészetet, majd egy évig teológiát tanult. 1854 októberében — nem tudni, milyen okból — megvált a bencésektől, és még ugyanazon évben Csornán belépett a premontreiek rendjébe. Itt újabb két évig tanult (1854—56), bevégezte a teológiai tanulmányok II. és III. évfolyamát. 1857—58-ban a keszthelyi gimnáziumban a latin és a görög nyelv tanára volt. Ekkor otthagyta a premontrei rendet is, és Bécsbe utazott, hogy továbbképezze magát a latin és görög nyelvészetben és irodalomban, s hogy világi tanári oklevelet szerezzen. Anyja kérésére 1859-ben újra egyházi szolgálatba lépett, Székesfehérvárott letette a szükséges vizsgákat, és 1860. március 9-én pappá szentelték. Rövid ideig a püspöki hivatalban működött, majd mint segédlelkész tevékenykedett 1860. szeptember 1-től Bodajkon, 1861. május 1-től Törökbálinton, s végül 1866. szept. l-jétől Érden. 1867-ben Tárnok adminisztrátora volt. 1868-ban ismét Érden segédlelkészkedett a nagytekintélyű plébános, hazafi és reformer, Hegedűs József mellett. A plébános azonban 1868. október 31-én meghalt, és utódjául az év decemberében Jekelfalusy Vince megyéspüspök Kereskényi Gyulát nevezte ki Érd új plébánosává. Kereskényi Gyula nemcsak az egyház és a hívők ügyét viselte szívén, hanem mint kimagasló műveltségű ember, Érd és környéke történeti kutatásából is kivette részét. Gondosan gyűjtötte a római kor és az utána következő időszakok régészeti leleteit. Felcsigázta érdeklődését az Érd és Batta határában található, akkor még 126-ot számláló mesterséges dombok, halmok eredete. Előtte ezek közül néhányat már feltárt Luczenbacher (Érdy) János régész (1796—1871), aki úgy vélte, hogy a halmok a IV. században Pannóniába betört hun sereg elesett harcosainak földi maradványait rejtik. 1872-ben Kereskényi Gyula is felásott két halmot, leírta és lerajzolta az egyes rétegekben talált leleteket. A halomsírokat szintén hunkorinak tartotta, és úgy vélekedett, hogy a 125 000 hun harcos tömegsírja között keresendő Keve vezér sírja is, sőt elképzelhetőnek tartotta azt a népi hagyományt is, hogy Attila is itt nyugszik valahol a Tárnoki-völgyben. ,,E véleményünk kifejezése mellett határozottan megmaradva — írta akkor Kereskényi — vagyunk bátrak a tudós világot, különösen a régiség barátait, ezek között első helyen tudós régészünket, Römer Flóris urat ez állításunkra figyelmeztetni s egyúttal felkérni, hogy többek közreműködése folytán a még fennálló Attilahegy és hunhalmok megásatása országos költségen kieszközölhető lehetne. Mily nagy nyeremény lenne reánk! mily világosságot vetne ősrégi történetünkre! ha az Aquincumtól Érd, Batta határában elhaladó ezredéves út mellett a nagy huntemetőben fekvő őseink holt tetemeit fölfedezni lehetne." A Kereskényi Gyula által feltárt halomsír metszete