Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Ifj. Bartha Lajos: Nagy Károly, egy reformkori tudós az Újvilágban
Batthyány Kázmér gróf (1799—1863) gazdasági ügyintézője lett. Ezzel nemcsak némi vagyonra, de aránylag független életmódra is szert tett. Ennek köszönhette, hogy az 1830-as években több nyugati utazásra is alkalma nyílt. Járt Franciaországban, Nagy-Britanniában, 1832—33-ban pedig az Amerikai Egyesült Államokban. Utazásai során nemcsak a kor több tudományos kiválóságával ismerkedhetett meg, hanem néhány utópista-szocialistával is kapcsolatba került. (Pl.: A. Carrelle! és a lengyel J. Lelewellel.) Bár politikai-gazdasági írásait a sajtó csak erősen cenzúrázva közölte, személyes hatása kétségtelenül nagy lehetett. Erre utal, hogy Széchenyi több helyen is eléggé elítélően, sőt helyenként meglehetősen durván ír róla naplójában. Nagy Károly két nagy célt tűzött maga elé: a tudományos ismeretek oktatásának javítását, elősegítését, és egy nagyszabású, a kor színvonalán álló csillagvizsgáló létesítését. Az első cél érdekében szorgalmazta a jó, olcsó (sőt ingyenesen osztogatható!) tankönyvek kiadását, és maga is írt matematikai könyveket gyermekek, magántanulók számára. A második feladat megvalósításához az 1840-es évek közepén látott hozzá, amikor bicskei birtokán egy valóban nagyszabású, kitűnő eszközökkel felszerelt obszervatóriumot létesített. A szép csillagvizsgáló 1848 elején már készen állott, de a forradalom és a szabadságharc eseményei miatt sohasem kezdhette meg működését. Bár Nagy Károly sem a politikai mozgalmakban, sem a szabadságküzdelemben nem vett részt, 1849-ben őt is vizsgálati fogságba hurcolták. Kiszabadulása után a rendőri zaklatások elől külföldre ment, majd az obszervatóriumot és minden vagyonát egy magyar állami csillagda létesítésére adományozta. Ennek fejében azt kérte, hogy külföldön telepedhessen le. Reményeiben csalódva, barátaitól távol, elfeledetten hunyt el Párizsban. Még sírhelyét sem ismerjük: a porosz—francia háború idején megsemmisült. Magyarok az Újvilágról Nagy Károly sokirányú érdeklődési és tevékenységi köréből csak a földrajzi vonatkozásokat kívánjuk kiemelni, ebből is előtérbe helyezve az északamerikai utazását. Ezt annál inkább szükségesnek tartjuk, mivel az utókor szinte teljesen megfeledkezett erről az útról és annak leírásáról. A lassanként megélénkülő nyugat-európai utazások során a korábban eszményített Franciaország és Nagy-Britannia társadalmának, politikai rendszerének árnyoldalai is mind jobban kitűntek, legalább is a kritikusabban mérlegelők előtt. Talán ez terelte az érdeklődést a fiatal, gyorsan fejlődő Egyesült Államok felé. Bizonyára része volt ebben annak a nimbusznak is, amelyet a Függetlenségi Háború szerzett, és ekkoriben terjedt el az Óvilágban az a felfogás, amely szerint „Amerika a korlátlan lehetőségek hazája". Hozzájárult ehhez az is, hogy az 1832-ben kezdődő, úgynevezett reform országgyűlések leghaladóbb politikusai a fejlődés ideális mintaképét vélték felismerni az Újvilágban. A Nagy Károly által alapított bicskei csillagvizsgáló egyik megmaradt kupolaépületének mai állapota (a szerző felvétele ) A korabeli Amerika-kép kialakításában elvitathatatlanul Bölöni Farkas Sándor, saját tapasztalatain alapuló leírásának volt a legnagyobb hatása. Nagy értéke — mai szemmel is —, hogy az erdélyi utazó éles szemmel vette észre a visszásságokat. Bölöni mellett, már töredékes volta miatt is, szerényebb Nagy Károly Amerika-leírása. Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy Nagy Károly, bár abban az évben indult utazására, amikor Bölöni hazaérkezett, benyomásait hamarabb tette közzé. Bölöni könyve 1834-ben látott napvilágot, míg Nagy Károly útilevelei már 1832—33-ban megjelentek. Ezzel szinte elkészítette az érdeklődést az erdélyi utazó alaposabb műve számára. „Utazási töredékek Éjszak-Amerikából" Nagy Károly 1832 közepén indult el, Franciaországon át Angliába ment — itt hasznos ismeretséget kötött a jeles angol matematikussal, Charles Babbage-dzsel —, de a végső célja egy nagyobb körút volt az Egyesült Államokban. Az eredeti tervek szerint egy magyar arisztokrata kíséretében utazott volna, ám végül is csak egymaga szállt hajóra. (A magyar főúr anyagi támogatásának elmaradása sajnálatosan megrövidítette újvilági tartózkodását.) Útjáról részletes levelekben tájékoztatta testvérét és néhány barátját is. E levelek egy része nyomtatásban is olvasható volt a hetenként kétszer megjelenő „Társalkodó" című újságban, Helmeczy Mihály
