Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Sáska László tudományos munkássága Afrikában

haemachates), melyről részletes leírást adott és fényképet közölt a Magyar Vadászújság 1935. március 15-i számában. Abesszíniai tartózkodásának legfontosabb eredményei: megszervezte a két magyarországnyi területű Szidámo egészségügyi ellátását, illetve a dél-abesszíniai hadsereg orvosi szolgálatát, felfedezte a róla elnevezett 150 cm magas, 42 cm hosszú virágú Amorphophollus abessinicus sascai nevű növényt, valamint az ugyancsak az ő nevét viselő két vízi atkát, az Oxus Sáskait, Dillában, 1935. augusztus 30-án, illetve a Piona angulata var. Sáskait Yirga Alemben, 1935. augusztus 15-én. A házaspár az olasz megszállás éveiben sok nehézséggel került szembe, s belekóstolt a háború poklába is. A megpróbáltatások következtében 1937 szeptemberében Sáska László és felesége végleg búcsút mondtak Abesszíniának, és a biztonságosabb Tanganyikába költöztek. Vadász- és gyüjtőutak Afrika szívében Az angol közigazgatás alatt álló Tanganyikában a házaspár először Iringában élt, majd a kedvezőbb éghajlatú Arushában telepedett le. A Meru óriásvulkán tövében épített orvoslak és rendelő hamar fogalommá vált az afrikaiak körében. Fehérek és feketék, bőrszínre való tekintet nélkül egyaránt gyógyulásra találtak Sáska doktor házában. Az orvos elismertségére jellemző, hogy a 11. világháború kitörésekor az angolok valamennyi ellenséges országból származó állampolgárt internáltak, de az ő munkáját nélkülözhetetlennek tartották, s így elkerülte ezt a sorsot. A Magyarország és Nagy-Britannia közötti hadiállapot beálltakor Citri és Kamecz katonatisztek kezességet vállaltak a házaspárért. Csupán a vadászfegyvereiket kellett beszolgáltatniuk a rendőrségnek. Sáska László népszerűségére jellemző, hogy halála után tíz évvel, 1988-ban Arushában, a Kongresszusi Központ liftjében e sorok írójának a Teleki-expedíciós, angol feliratú, de magyarságát eláruló trikóját meglátva, egy középkorú afrikai férfi boldogan újságolta, hogy őt egy kiváló magyar orvos, „Dr. Szaszka" gyógyította ki a maláriából és családja több tagját is eredményesen kezelte. A házaspár Arushában megteremtette életük biztos anyagi alapjait, s ezt követően minden idejét és energiáját a természettudományi gyűjtő- és kutatómunkának szentelte. Legalaposabban lakóhelyük környékét, a Merut és a Momella tavak vidékét tárták fel. Több mint száz orchidea-fajról készítettek leírást és fotódokumentációt. Sáska László rendszeresen küldött orchideákat a londoni Kew Garden Királyi Botanikus Kertnek, s több svéd, belga és amerikai herbáriumnak. 1954 júniusában a Merun a Habenária orchideacsalád addig ismeretlen faját (Habenária apiculata) fedezte fel. 1957-ben Tanganyikában elsőként írta le a Habenária edgari orchideafajt, mely ugyancsak felkeltette a szakmai körök érdeklődését. Felesége társaságában több vadász- és gyűjtőszafárit tett a Ngorongoro-kráterbe, a ManyaraTérképvázlat Sáska László abesszíniai utazásairól tóhoz, Ugandába és a Kongó-medencébe. Eljutott a Rudolf-tóhoz, az Omó-folyó torkolatához, illetve a Murle-mocsárba. Utazásaik során sokat vadásztak, fényképeztek és filmeztek. Több ezer fekete-fehér és színes felvételen örökítették meg Afrika vadvilágát és növényritkaságait. Trófeáik közül egy rinocérosz talp és egy vízilóagyarpár került a Magyar Földrajzi Múzeum tulajdonába. A kutatva gyógyító orvos Sáska László hivatását sem hanyagolta el. Rendkívüli szorgalommal végezte gyógyító munkáját. Afrikában akkoriban nem specialistára volt szükség, hanem általános orvosra, aki ha kellett fogat húzott, szülést vezetett le, sebészként operált, vagy kezelte az álomkór, a sárgaláz, a malária, a tuberkulózis gyötörte betegeket. Fő érdeklődési területe a malária gyógyítására és a rákkutatásra irányult. Új eljárást dolgozott ki a mikroszkópos vizsgálatokhoz. A rákparaziták szegmentumainak, egyes sejtjeinek új festési módszerét alkalmazta. Kelet-indiai rovarfaj, a bíbortetű