Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Sáska László tudományos munkássága Afrikában

Nagyenyedtől Afrikáig Sáska László 1890. szeptember 26-án Nagyenyeden született egy sokgyermekes, szegénysorsú család fiaként. Édesapja, Sáska László asztalos és édesanyja, Schüler Róza nagy nehézségek árán taníttatták. A nagyenyedi Bethlen Kollégium diákja lett. A magyar Afrika-kutatók sorában Sáska László diákévei meggyőzően bizonyítják, milyen sorsformáló jelentősége lehet egy kiváló tanáregyéniség példamutatásának, szellemi ráhatásának. A kollégium ősi falai között a századforduló táján európai hírű tudós tanárok oktattak. Számos diákból lett később elismert szakember. Sáska Lászlóra korán felfigyelt természetrajztanára, Szilády Zoltán, a nemzetközi tekintélynek örvendő zoológus. A lelkes tanár szabadiskolát szervezett Nagyenyeden a természettudományok népszerűsítésére. A diákkör munkájába Sáska László is bekapcsolódott, s tagja volt tanulótársa, Pávay-Vajna Ferenc, a későbbi neves hévízkutató geológus. Sáska László 12 éves gimnazistaként a kollégium legszebb rovargyűjteményét készítette el. A jutalmul kapott könyv, Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról című mű és Szilády Zoltán lebilincselő előadásai, élménygazdag tanulmányi kirándulásai döntő hatást gyakoroltak Sáska László további életére. Tanára visszaemlékezése szerint 12 éves korában családja gyakran aggódott érte több napos erdei Szilády Zoltán, a nagyenyedi Bethlen Kollégium természetrajz-tanára ( 1927) csavargásai miatt. 14 esztendős volt, amikor a Keleti-Kárpátokban a Gyilkos-tó környékén, majd egy évvel később a Párengben tett természetrajzi gyűjtőutat. Nehéz terepen, egyedül barangolt a kietlen sziklavilágban. Havasi pásztorok tanyáján aludt, s korán hozzáedződött a fáradalmakhoz. Utjain a kollégium múzeuma részére apró madarakat és rovarokat gyűjtött. Érettségije előtt feltérképezte az erdélyi Runki-szoros barlangjait. Munkájára Kadic Ottokár is felfigyelt. A nyári vakációban Dalmáciában és Boszniában barangolt, s érdeklődése véglegesen a zoológia és a botanika felé fordult. A középiskola elvégzése után Sáska Lászlónak nem telt az egyetemi tandíjra, ezért dolgoznia kellett. Nagyponoron talált alkalmazást, mint falusi jegyző. Ezt a munkát nem szerette, mert gyakran megbízták adóvégrehajtással is. A jegyzősködésből összekuporgatott pénzén kezdte meg orvosi tanulmányait a Kolozsvári Egyetemen, majd a Budapesti Tudományegyetemen 1920. november 13-án szerzett orvosi diplomát. A létfenntartás érdekében magántanítványokat vállalt, mivel nem számíthatott otthoni támogatásra. Isaszegen folytatott orvosi gyakorlat után 1933ban határozta el, hogy kivándorol. Döntését nem anyagi okok motiválták. Nem a meggazdagodás vágya, hanem a világlátás, Afrika természeti titkainak kifürkészése vezette. Fiatal felesége, az akkor 21 éves Mojzsis Mária — Pipiké — zokszó nélkül követte férjét a bizonytalanságba. Cataniából a Majella nevű olasz gőzössel érkeztek meg Olasz Szomália akkori fővárosába, Mogadiscióba (mai Mogadishu). Úticéljuk Abesszínia volt, ahová Dzsibutiban kapták meg a beutazó vízumot. Szafárik Abesszíniában Addisz-Abebában Sáska László a császári családnál kapott alkalmazást. Itt ismerkedett meg Mészáros Kálmánnal, aki már több esztendős etiópiai tapasztalatokkal rendelkezett. Rövid idő múlva Abesszínia déli tartományában, Szidamo fővárosában, Yirga Alemben dolgozott Hailé Szelasszié császár veje, Ras Desta király orvosaként. 1934-ben száznapos szafárit tett a galla törzs lakta DélAbesszíniában. Bejárta az etiópiai nagy tavak vidékét, Szidámot és Dzsám-Dzsámot. A 4200 kmes út során felkereste Libán és Borán vadonjait, áthatolva Dava és Gannale Doria trópusi lázzal fertőzött vidékein. Megfigyeléseiről levélben számolt be Szilády Zoltánnak. A következő év elején a Margareta-tó (ma: Abaya-tó) környékének papiruszmocsaraiban és akáciaerdőiben, valamint a Gidabó-folyó mellékén vadászott és zoológiai gyűjtéseket végzett. A mocsárban távcsővel megfigyelt egy lassan mozgó, ismeretlen barna állatot, mely háromszor akkora lehetett, mint a legnagyobb víziló. A nagy testű állat mindmáig zoológiai rejtélynek számít. Vajon sárkánygyík, „élő kövület", őshüllő lehetett az az állat? Bizonyosat ma sem tudunk a titokzatos élőlényről. Ezen a vidéken találkozott először Abesszínia veszedelmes hüllőjével, a köpőkígyóval (Sepedon