Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Budai Parmenius István, az első magyar tudós utazó Amerikában (1583)

ill. a latin „parma" pajzsot jelent, ez a feltételezés azonban nem nyert kellő bizonyítást. Az viszont valószínű, hogy szülei jómódú, művelt emberek voltak, akik igyekeztek fiukat is a legjobb nevelés­ben és oktatásban részesíteni. A református vallást követhették, mivel az ifjút nyugat-európai protestáns egyetemekre indították útra a kor szokásainak megfelelően. Parmenius István az írta, hogy kétéves vándorlás után érkezett meg Angliába, amiből következik, hogy 1579 tavaszán vagy nyarán hagyhatta el Budát. Ács Tivadar (1962) átböngészte a nyugat-európai protestáns egyetemeken az idő tájt bejegyzett kül­földi diákok névsorát, de csak a heidelbergi egyetem 1579. évi névjegyzékében akadt egy Stephanus Budaeus nevet viselő személyre, akiről feltételezhető, hogy azonos Budai Parmenius Istvánnal. Valószínű, hogy több más egyetemen is megfordult, mielőtt át­hajózott a Csatornán. Arról sincs feljegyzés, hogy pontosan mikor érke­zett Angliába. Csupán következtetés, hogy 1581 nya­rán vagy kora őszén jutott el Oxfordba 4 . Itteni láto­gatását tanulmányútja végpontjának tekintette, mert 1582 tavaszán vissza akart fordulni hazájába. Az események azonban eltérítették eredeti szándéká­tól. Budai Parmenius István nem egészen váratlanul, ismeretlenül toppanhatott be Oxfordba. Acs Tivadar (1962) feltételezi, hogy már a kontinensen levelező kapcsolatban állt Richard Hakluyt-ta], az oxfordi egyetem fiatal geográfusával 5 . Hakluyt főleg honfi­társai földrajzi felfedező utazásaival foglalkozott, de 7)E &t<av IGQJ'T 10 AT E ILLVSTRIS ET MAGNA NIM I Equitis AuratiHumfrcdi Gilbcrti,addeducen­dam in novum orbem coloniara fufceptâ , carmea STET H A ATI T A <RM E* 7\" r . LoNDlHf, ApudThomam Turfutium. ^.158». Parmenius : De Navigatione . . . c. poémajának címlapja Dr. Laurence Humfrey, Parmenius oxfordi barátja, a Magdalen College elnöke kutatta a portugál és spanyol hajósok expedícióit is; vizsgálódásának eredményeit nagy forrásértékű könyvekben adta közre (ld. irodalomjegyzék). Quinn és Cheshire ( 1972) viszont azt állítják, hogy Parmenius Oxfordban előbb Dr. Laurence Hum­freyt*, a Magdalen College elnökét kereste fel, és ő irányította egy levél kíséretében Hakluythoz, aki magához fogadta szobatársként. Hazánkfia bizonyára nagy érdeklődéssel hallgatta Hakluyt elbeszéléseit a híres angol felfedező utazók­ról, és ezektől fellelkesülve vállalkozott rá, hogy se­gít neki a könyvtárban a forrásanyagok feldolgozá­sában. Az angol kutatók cáfolják Acs Tivadar ( 1962) azon állítását, hogy Parmenius elnyerte az egyetem főkönyvtárosi tisztét. Az viszont valószínű, hogy könyvtári búvárkodásai és Hakluyttal folytatott eszmecseréi során szerezhetett tudomást Sir Hum­phrey Gilbert 1 1578. évi amerikai expedíciójáról, amely balul végződött: a viharba került hajók szét­szóródtak és nem sikerült eljutniok céljukhoz. Egy alkalommal, amikor Hakluyt Londonba utazott, elvitte magával magyar munkatársát és bemutatta őt Gilbertnek. Parmenius megtudta, hogy a lovag nem adta fel a reményt: újabb nagy expedíciót szer­vez Amerikába,^ és megkísérli az Ázsia felé vezető, feltételezett „Északnyugati átjáró" felkutatását. Parmeniusra oly nagy hatással volt a bátor férfiú, hogy Oxfordba visszatérve latin nyelven dicsőítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom