Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Csendes László: Höhnel Lajos munkássága a Teleki-expedícióban
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 5. szám, 1988. p. 17—24., Érd HÖHNEL LAJOS MUNKÁSSÁGA A TELEKI-EXPEDÍCIÓBAN Dr. Csendes László ÖSSZEFOGLALÁS Teleki Sámuel expedíciós útitársa a nálánál 12 évvel fiatalabb — az utazás megkezdése idején 30 éves — pozsonyi születésű osztrák tengerésztiszt, Höhnel Lajos volt. A szerző a bécsi hadilevéltárban folytatott kutatásai alapján bemutatja a tehetséges fiatalembert, aki — bár az expedíció alatt sokat betegeskedett — mindvégig hű segítőtársa volt Telekinek. Ö volt az expedíció krónikása, neki köszönhető, hogy naplójában megőrződtek az ismeretlen tájak, növények és állatok leírásai, az expedíció földrajzi felfedezései. A szerző részleteket idéz a naplóból, illetve annak könyv alakban megjelent népszerű feldolgozásából. Egy régi kínai közmondás szerint a sok ezer mérföldes utazás pontosan úgy kezdődik mint bármilyen út kezdete; az első lépéssel! Hogy ki, mikor, hogyan késztet erre a lépésre, azt számos tényező határozza meg. Gróf Teleki Sámuel rendkívüli, mint a későbbiek igazolják, minden erejét igénybevevő feladatra vállalkozott, amikor nekivágott néhány száz bennszülött kíséretében Kelet-Afrika akkor még részleteiben fel nem térképezett, fehér ember nem látta vidékeinek. A vadászszenvedélyéről híres grófot tehetségének várható próbáratétele indította minden bizonnyal egy kalandos expedíció végrehajtására. Az ismeretlen vadfajták, veszélyes nagy vadak ejtése további gondolatokat sejtetett Teleki elhatározásánál. A várható vadász- és területi felfedezés reményekkel teli gondolata a fellelhető forrásokból következtetve magától a trónörököstől származik, aki a Földrajzi Társaság tiszteletbeli elnöke volt. A medvevadászatok régóta előkelő főúri passziónak számítottak, s mint ismert, ennek művelésére Rudolf trónörökös számos előkelőséget vitt Teleki birtokára, amikor is a vadászgatás szüneteiben néprajzgyűjtő szenvedélyének is hódolt. Gróf Teleki Sámuel fiatalon katonai szolgálatba lépett, majd 36 évesen huszárőrnagyként 1881-ben kilépett a hadseregből, egyidejűleg országgyűlési képviselő lett. A trónörökössel korábban kialakult barátsága révén, annak javaslatára a Tanganyikatóhoz tervezett vadászkirándulás helyét egy hoszszabb és tartalmasabb expedíció végrehajtása követte. Tengerésztiszt a szárazföldön Minden bizonnyal befolyásolta Telekit a trónörökös ajánlata, miszerint az akkor még harmincadik életévében levő Höhnel Lajos lovagot ajánlotta kísérőként. Höhnel Pozsonyban született 1857. augusztus 6-án, de mint arra sok jel utal, magát mindenkor osztráknak vallotta. A fiumei tengerészeti akadémián tanult, így minden bizonnyal tengerésznek készült. Höhnel Lajost 1879-ben tisztté avatták, amikoris sorhajózászlós lett. Később ismeretlen vizek helyett ismeretlen és nagy gyakorisággal „víztelen" helyeken kalandozott, az indulást megelőzően sorhajóhadnaggyá előlépett ifjú. Részvétele a trónörökös elgondolásának tulajdonítható. Rudolf trónörökös javasolta Teleki grófnak, az expedíció elhatározását követően, hogy vigye magával Höhnel lovagot, aki tudomása szerint a térképekkel, mérőműszerekkel jól bánik. A trónörökös indoklása szerint helymeghatározásra, földrajzi megfigyelésekre és nem utolsó sorban naplóvezetésre kiválóan megfelel Höhnel Lajos lovag, tengerésztiszt. Höhnel munkásságát, az expedícióban betöltött szerepét az önmaga készített, majd nyomtatásban közzéadott feljegyzései alapján értékelhetjük. Utazási élményeiről elsőként a „Zum Rudolf-See und Stefania-See, Wien 1892" c. leírásában számol be, amely még ugyanezen évben megjelent Ráth Mór kiadásában Budapesten az alábbi címmel: „A Rudolf és Stefánia tavakhoz •— Teleki Sámuel Gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887—1888-ban, leírta kísérője Höhnel Lajos cs. és
