Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Borsos Balázs: A Teleki-expedíció anyaga a Magyar Néprajzi Múzeumban

7 f Restât fejtámasz (3069. lelt. sz. ) jelentik. Ezek fegyverek, ékszerek, egy-két ülőke, burnótszelence és érdekességként két szakáll- és bajuszcsíptető. A Teleki-expedíció számára a legtöbb nehézséget a harcias kikujuk földjén való áthaladás jelentette. Talán ezért is került be olyan sok harci eszköz a gyűjteménybe: az összes fegyver majdnem 40%-a kikuju. Érdekes módon nincs se edény, se ruhadarab, hanem rengeteg ékszer és sok, nagyon változatos eszköz (kalapács, fogó, csákánykapa) alkotja a kikuju anyagot. Ez jól mutatja, hogy a több ősi bantu nép keveredéséből kialakult törzs már letelepült, intenzív földművelést folytat és fejlett kézműiparral rendelkezik. Kelet-Afrika ősi lakóit, a gyűjtögető, halász, vadász ndorobokat egy elefántvadász-lándzsa képviseli. A Rudolf-tó északi partján élő resiát elmolok (gelebák) közt hosszabb időt töltött a karaván, tárgyi kultúrájukat fakanalak, fejtámaszok, burnótszelence és több fegyver és ékszer képviseli a gyűjteményben. A Szomáliák rokonaitól a Rudolf-tótól DK-re vándorló tevés nomád rendilléktől — jellegzetesen — egy víztartó edény található a múzeumban. A Teleki-gyűjtemény harmadik legnépesebb anyaga a Rudolf-tótól Ny-ra és D-re élő turkanáké. A vándorló transzhumansz pásztorokat Telekiek szegény és békés népnek írták le, noha ma nagyon harcias hírük van. A gyűjtemény turkana anyagának csak 20%-a fegyver, a legtöbb tárgy ékszer, ruha és dohány-, burnótszelence. Ennek ellenére a gyűjtemény jelentősége így is nagy. Az európai behatolás előtti kulturális szintet reprezentálja. Ezt legjobban a gyorsan változó divattárgyak, az ékszerek viszonylagos eredetisége mutatja, az európai gyöngy még nem hódított tért. E 338 tárgyat nagy és egységes gyűjteménynek nevezhetjük, melynek jelentősége Közép-Kelet-Afrika kulturális megismerésében nem lebecsülhető. Borsos Balázs Budapest Mártírok útja 11. H — 1024 IRODALOM BAUMANN, H. (1979): Die Völker Afrikas und ihre traditionellen Kulturen I —II. — Wiesbaden BODROGI TIBOR (1981): Törzsi művészet, I. kötet - Bp. ERDÉLYI LAJOS (1977): Teleki Samu Afrikában - Bukarest EEDDERS, A.-SALVADORI, C. (1979): Peoples and Cultures of Kenya — Nairobi GULLIVER P. és P. H. (1953): The Central Nilo-Hamites London HÖHNEL, L. von (1888): Die Expedition des Gräfes Teleki in das Gebiet des Kilimandscharo und Kenia. Mitteilungen der K. u. K. Geographischen Gesellschaft — Wien, 353 — 379, 441—471. HÖHNEL, L. von (1890): Ostäquatorial Afrika zwischen Pangani und dem neuentdeckten Rudolf-See. Ergebnisse der Graf S. Telekischen Expedition 1887—(18)88. Gotha. — Petermann's Geographische Mitteilungen, Erg. Heft 99. HÖHNEL, L. von (1984): Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887—1888-ban (vál, Véber Károly), Bp. HUNTINGFORD, G.W.B. (1953): The Southern Nilo-Hamites — London MURDOCK, G. P. (1959): Africa: Its People and Their Culture History — New York TELEKI SAMUEL Kelet-Afrikában, Bp. 1976. (kiállítás) THOMSON, J. (1885): Trough Masailand: being the Narrative of the Royal Geographical Society's expedition to Mount Kenya and Lake Victoria Nyanza 1883—84. —London VAJDA LÁSZLÓ (1951): Nagy magyar utazók — Bp. VAJDA LÁSZLÓ (1954): Adatok a kelet-afrikai pajzsformák ismeretéhez — Néprajzi Értesítő, XXXVI. évf. 215—237. Turkána csuklókések, bőrtokkal (3206., 3207. lelt. sz.). A fényképeket a Magyar Néprajzi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre (fotó: Tóbiás F.)