Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Füssi Nagy Géza: Etnikai folyamatok Kelet-Afrikában a XIX. században

Kenya déli szomszédos területeire a maszai nép képviselői. Ez a kényszerű megosztottság negatív hatással volt e népek belső fejlődésére. A Tanganyika és Kenya közötti határ keleti szakaszának megszilárdulása pedig elvágta a déli irányú migrációk útját a pokomo, kamba stb. népek előtt, s így megszűnt a Kilimandzsáró lejtőin megtelepedő csagga nép északi utánpótlási vonala is. A maga módján ez viszont elősegítette a csagga etnikum konszolidálódását. E kiragadott esetek tükrében is világosan láthatjuk tehát, hogy a kialakult helyzet különböző előjelű fejleményeket vont maga után. Ez azonban csak a „felszín". A mélyreható társadalmi-politikai átalakulás egyéb jelentős, sokszor súlyos következményekhez vezetett. Tudjuk, hogy a kelet-afrikai országok népeinek túlnyomó többsége (jobbára csak a partvidék és a nagyobb települések kereskedő-népességét kivéve) évszázadok óta csupán saját igényeiket kielégítő, minimális lokális árucserével kísért naturálgazdálkodást folytatott. E helyzet megváltoz(tat)ása idézte elő először azokat a belső migrációs jelenségeket, amelyek nyomai ma is világosan kirajzolódnak az érintett országok etnikai térképén. Soha nem látott mérvű és gyorsaságú népmozgások kezdődtek el. Ezek motorját a gyarmatosítás eseményei képezték elsősorban. Lássunk egy példát: Karl Peters 1884 elején, 38 éves korában létrehozza Gesselschaft für Deutsche Colonisation elnevezésű szervezetét. Még ez év szeptemberében hajóra száll Triesztben Aden felé; 3. ábra. Koiszan—bantu keveréktípus (Szandave, Tanzánia) Kari Juhlke, Joachim Pheil és August Otto társaságában november 4-én megérkezik Zanzibárba. Három hét múlva már Uluguruban (Morogoro környéke) jár. A helyi vezetőkkel folytatott egyezkedés révén névleges ellenőrzése alá von mintegy 6 500 km

2 területet. 1885. február 7-én ismét Berlinben találjuk. Február 27-én Vilmos császár birodalmi pátensben nyilvánítja ki „védelmi készségét" a csak hevenyészve meghatározott kelet-afrikai területek fölött. Augusztus 8-án Juhlke publikálja a The Times hasábjain újabb „hódításait": Usambara és a Kilimandzsáró (Ucsagga) környékén. Mindennek kellő nyomatékosításául — az események párhuzamosan zajlanak — augusztus 11-én öt német hadihajó vet horgonyt Zanzibar partjainál. A következő év során három nemzet (angol, francia, német) képviselőiből álló nemzetközi testület vizsgálja a német és a brit érdekszféra közötti határok kitűzésének módozatait. Tevékenységük még az évben elvezet az első nemzetközileg is hivatalosan elismert halárok megvonásához. Elkezdődik a hírhedt „tízmérföldes" sáv

8 rövid ideig tartó korszaka, amelynek a „Helgolandi megállapodásból" fakadó, 1890. július 1-én aláírt egyezmény vet véget. Ezt követően ugyanis tartósan (a szerződés értelmében 50 évre) német fönnhatóság alá kerül az egész keletafrikai partvidék, a zanzibári szultán állama visszaszorul a szigetekre. Egyre intenzívebben halad előre a gyarmati berendezkedés: a közigazgatás elég keménykezű kiépítése, az ültetvényes gazdálkodás megalapozása. Megjegyzendő, hogy Német Kelet-Afrikában nem 4. ábra Bantu földműves (csagga, Kilimandzsáró )