Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Füssi Nagy Géza: Etnikai folyamatok Kelet-Afrikában a XIX. században

J. ábra. Kitsita nő típusa (galla) volt számottevő telepes réteg: az országnak kevesebb, mint 1%-a (9345 km

2

)

9 volt fehér nagybirtok, igaz a legtermékenyebb vidékeken: Usambara, Kilimandzsáró, Bukóba stb.). Kenyában ezzel szemben kezdettől fogva jelentős számú fehér telepes próbált szerencsét (rendszerint nem csekély eredménnyel). A szigorú adórendszer, a kényszermunka, a törzsi vezetők személye körüli manipulációk sorozatos véres konfliktusokhoz vezettek: északon a Kilimandzsáró vidékén a csaggák a Moshi-beli Meli vezetésével, délen a hehék Mkwawa főnök irányításával, nyugaton a nyamvezik Isiki-vel az élükön fölkelések sorozatát kezdeményezik 1891 és 1898 között. Leverésükre vegyes összetételű gyarmati csapatokat vetettek be a németek. Szudánban toborzott, részben Arábiában kiképzett, vagy (később) melanéziai és új-guineai gyarmataikról „importált" katonáik megtették a magukét. Ezek az első összecsapások azonban még nem szedtek nagy tömegű áldozatot: számuk százakban mérhető. Sokkal nagyobb veszteségekhez vezetett a gyarmati háborúk sorában is jelentős Maji-Maji mozgalom, amely 1905 és 1907 között lángba borította és vérrel áztatta Német Kelet-Afrikának a központi vasútvonaltól délre eső egész területét. A fokozódó gazdasági kizsákmányolástól és direkt elnyomástól szenvedő népek először találnak egymásra, lépnek szövetségre és „mozgósítanak" több ezres, olykor tízezres fegyveres tömegeket. A küzdelmekben részt vettek a pogoro, ngoni, mbunga, mwere, sagara, zaramo, matumbi, kitcsi, kemba, béna és számos más kisebb törzs és nép képviselői. Igen érdekes és párját ritkító példája ennek az összefogásnak az a levélke, amelyet Songea ngoni főnök intézett hagyományos 6. ábra. Koiszan típusú vadász ( Madzapii'tindiga, Tanzánia ) ellenségéhez, Mataka yao főnökhöz: „Isten arra intett bennünket, hogy országainkat szabadítsuk meg a fehér embertől. Mi készek vagyunk megküzdeni velük. Küldj segítségemre 100 puskákkal fölfegyverzett harcost. Kérlek, felejtsük el régi viszálykodásunkat!"

10 A maga módján lenyűgöző dokumentum! Nem véletlenül viseli Songea nevét ma egy jelentős város Tanzániában. A rosszul felfegyverzett, fegyelmezetlen és babonák által is elvakított

11 maji-maji-harcosokra azonban szomorú vereség várt. Hivatalos fölmérések szerint 1905 és 1907 között 47 főnök és 26 000 harcos esett el csak a csatamezőn, hány ezer válhatott a járványok áldozatául? Az összes halottak számát kb. 120 000-re becsülhetjük. Ez már háború volt! Miután az országot ily módon „pacifikálták", rövid, nem egészen tízéves békés időszak következett, amely a mai történészek szemében is pozitív időszaka Kelet-Afrika fejlődésének. Ekkor épültek az első vasútvonalak, korszerűsítették a kikötőket, létesültek az első feldolgozó üzemek, szűnt meg végleg gyakorlatilag a házi rabszolgaság intézménye, honosodtak meg a máig legfontosabb ipari növénykultúrák. Ekkor teremtődtek meg a feltételek a közoktatás alapjainak lerakásához is. Nem feledkezhetünk meg természetesen arról, hogy mindezen haladó intézkedések végső célja a gyarmati kizsákmányolás mechanizmusának tökéletesítése, mértékének növelése volt. Hamarosan ezután következtek az I. világháború Kelet-Afrikát is érintő eseményei, majd a térségre nézve azok végeredménye, a Versailles-i szerződés 119. cikkelye, amely Németországot megfosztotta