Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Füssi Nagy Géza: Etnikai folyamatok Kelet-Afrikában a XIX. században

get a Nagy Tavak vidékéig. Fontosabb állomáshelyek eleinte erődített támaszpontokká, majd fokozatosan máig virágzó, vegyes etnikai összetételű városokká épültek ki. Ilyenek Tanzániában: Taveta, Moshi, Arusha, Iringa, Dodoma, Tábora, Ujiji, Mbeya; Kenyában Nairobi, Naivasha stb. Maguk a szuahéli karavánok a partvidéken beszerezhető árucikkeket: fémeszközöket, fegyvereket, lőport, textíliát, üveggyöngyöket stb. cseréltek elsősorban elefántcsontra, kisebb mértékben rabszolgákra és egyéb áruféleségekre. Alapvetően helytelen tehát az a nézet, amely szerint ezek „arab rabszolgakereskedők" expedíciói voltak. Határozottan kiviláglik mindez Tippu Tip, az egyik legjelentősebb karavánkereskedő nevezetes (szuahéli nyelven íródott) naplójából is, amelyben szerzője szinte tételesen felsorolja, mit mire cserélt el több évtizedes időszakot felölelő kereskedelmi tranzakciói során.

6 Ebben az időszakban, a XIX. század második felében érkeztek Kelet-Afrikába (egyre nagyobb számban és egyre komolyabb felszerelések birtokában) a különböző európai országokat képviselő felfedezők: misszionáriusok, tudósok, utazó-felfedezők — és természetesen — kalandorok is. Legtöbbjük többé-kevésbé szoros kapcsolatokat épített ki az említett karavánkereskedőkkel is. Támaszkodott 1. ábra. Maszat agyagkunyhó (Arusha, Tanzánia) azok helyismeretére és bizonyos ellenszolgáltatások fejében nemegyszer élvezte azok védelmét is. Ebből a szempontból megint csak igen tanulságos az a tekintélyes (európai) névsor, amelyet szintén Tippu Tip említett önéletírása alapján lehet összeállítani. Ekkor azonban még nem beszélhetünk komoly gyarmatosítási törekvésekről. Utóbbiakra csak néhány évtizeddel később, a század harmadik harmadában kerül sor. Azokban az évtizedekben, amikor lassacskán tisztázódnak az erőviszonyok a térségben leginkább érdekelt két európai hatalom (Németország és a Brit Birodalom) között. Itt nem kívánok részletesebben foglalkozni vele, csupán megjegyzem, hogy ebbe a föltáró-fölfedező vonulatba illeszkedik bele szervesen a magyar Teleki Sámuel több tekintetben páratlanul jelentős felfedező expedíciója is.

7 3. A gyarmatosítás és annak hatása az etnikai folyamatok alakulására. Miután Kelet-Afrika térképéről — éppen a Telekiexpedíció munkájának eredményeképpen — eltűntek az utolsó fehér foltok is, kezdetét vette a régió történetének legellentmondásosabb szakasza. Mindenekelőtt tisztázódtak az ott érdekelt európai hatalmak (Németország, Nagy-Britannia és Portugália) érdekövezeteinek határvonalai. Pontosan kirajzolódtak a későbbi gyarmatok, protektorátusok és mandátumos területek kontúrjai, s lassan elkezdődött politikai és gazdasági intézményrendszerük kiépülése. Az államigazgatási határok meghúzásakor a döntést hozó hatalmak — mint már annyiszor — mit sem törődtek az érintett területeken élő népek érdekeivel. Csak példaképpen kiemelve: így kerültek két-két, merőben különböző közigazgatási rendszerű területre (a portugál Mozambik északi és a német Tanganyika déli határvidékére) a makonde, illetve Tanganyika északkeleti és a brit fennhatóságú 2. ábra. Nílusi harcos Kenya és Szudán határvidékéről