Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Teleki Sámuel-kiállítás Dunaföldváron (Kovács S.)

földgázkincs feltárásához, de megvetették a hazai hévízkutatás alapját, hozzájárultak a később híressé vált gyógyvízfürdők (pl. Hajdúszoboszló, Karcag— Berekfürdő) megszületéséhez. Pávai-Vajna Ferenc 1929-től 1956-ig, nyugdíjazásáig a Földtani Intézet munkatársaként végzett földtani térképezéseket. 1964. január 12-én halt meg Szekszárdon. Az ülés elnöke Csiky Gábor (Magyarhoni Földtani Társulat) „Pávai-Vajna Ferenc élete és kora" címmel tartott bevezető előadást. Ezt követően Csáth Béla geológus (O. M. B. K. E.) diaképes előadást tartott az alföldi szénhidrogénkutatások két világháború közti eredményeiről. Dobos Irma{M¥ÍT) előadásában Pávai-Vajnát mint hidrológust mutatta be. Végül Székely Kinga (MKBT) „PávaiVajna Ferenc és a barlangkutatás" című előadásában a tudós munkásságának e kevésbé ismert és értékelt oldalára vetett fényt. Az előadásokat követően a nagy létszámú közönség részéről több hozzászólás hangzott el. Barátosi József a közös szervezés hasznosságát üdvözölte. Dr. Pozsgay Károly a bauxitkutatásokkal kapcsolatos élményeit mesélte el. Dr. Kaszab András Pávai emberi egyéniségének néhány jellemvonását (magyarkodását, különcködését, nyakasságát) villantotta fel. Rámutatott arra is, hogy Pávai-Vajna a geomorfológiában is maradandót alkotott a hévizes üstök leírásával. Dr. Kessler Hubert is adalékokkal szolgált Pávai-Vajna személyiségéhez a Szemlőhegyi-barlanggal kapcsolatban. Végezetül Csiky Gábor vitazáró előadásában ismét hangsúlyozta a tudós sokoldalúságát, amelyet mutat, hogy első írásai etnográfiai témájúak voltak, érdekelte a nyelvészet (pl. a barlangok elnevezésének kérdései) és el lehetett vele beszélgetni az irodalomról is. Mint mindenkinek, neki is voltak hibái, sőt tévedései is, de ezek mit sem vonnak le érdemeiből. Nem nagyjaink deheroizálására, hanem a róluk alkotott árnyalt kép kialakítására kell törekednünk. Úgy véljük, ehhez járult hozzá sikerrel ez a tudománytörténeti ülés is. Kovács Sándor TELEKI SÁMUEL-KIÁLLÍTÁS DUNAFÖLDVÁRON Országos jelentőségű ügyet karol fel immár egy évtizede a dunaföldvári tanács, amikor a városhoz gyermekkorában kötődő Magyar László Afrikautazó emlékét ápolva mintegy színteret, bemutatkozási lehetőséget teremt a magyar Afrika-kutatás tudományos eredményeinek. Ebbe a folyamaiba illeszkedik az a kiállítás is, amelyet a száz éve zajlott Teleki-expedíció emlékére 1987. március 13-án 17 órakor nyitottak meg a vármúzeumban. A kiállítás megnyitására érkezett vendégeket Götzinger Károly, a Dunaföldvári Közművelődési Intézmények igazgatója köszöntötte, majd dr. Krizsán László, a történettudományok kandidátusa mutatta be a kiállítást. A kiállítás — a korszerű tudományosság komplexitásának elvéhez hűen — igen gazdag anyaggal, sokoldalúan mutatja be az expedíció lefolyását, résztvevőit; földrajzi, néprajzi, botanikai, zoológiai környezetét s fényt vet a hazai közvéleményben, a korabeli sajtóban megnyilvánuló hatására, de máig nyúló utóéletére is. Számos szakszerűen feldolgozott levéltári forrás, sajtórészlet, térképvázlat, könyv és fotó segítségével nyújt a kiállítás igen tanulságos képet a témáról. A kelet-afrikai vadakat ábrázoló színes festményreprodukciók (Réna kenyai festőnő alkotásai), a Teleki-gyűjtemény anyagából származó néprajzi tárgyak (kikuju pajzs, maszai dárda, ékszerek stb.) a kiállítás látványosságát és hangulatát is szerencsésen fokozzák. A kiállítás alkalmából egy kis ismertető füzetet is kiadott a dunaföldvári tanács, amelyet dr. Krizsán László írt. A kiállítás egyben jó példája a különböző tudományos intézetek összefogása hasznosságának is, hisz a dokumentumok, fényképek, néprajzi tárgyak bősége csak így valósulhatott meg a HausHof- und Staatsarchiv (Bécs), a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Földrajzi Gyűjtemény és a Néprajzi Múzeum jóvoltából. Kovács Sándor A kiállítás megnyitóján balra Götzinger Károly, a Dunaföldvári Közművelődési Intézmények igazgatója, középen dr. Krizsán László, a kiállítás rendezője