Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Elhunyt Takács József érdi térképész (Martinovich S.)

majd főszerkesztőként dolgozott. Irányító tevékenysége idején többek közt olyan jelentős kiadványok készültek el, mint a Földrajzi atlasz a középiskolák számára, a Földrajzi atlasz az általános iskolák számára, a Történelmi atlasz, a földrészek — felszabadulás utáni első — iskolai falitérképei, valamint a Nemzetközi zsebatlasz. Vállalati tevékenységének jelentős részét a fiatalokkal való foglalkozás, törődés töltötte ki. Szakmai ismereteit a mindennapi munka során, más esetekben továbbképző tanfolyamokon, tudományos előadásokon tette közkinccsé. A felszabadulás utáni új kartográfus nemzedék elsősorban neki köszönheti, hogy megszerette hivatását, megismerhette mindazokat a hagyományokat, gyakorlati fogásokat, amelyekben korábbi nemzedékek szakmai tapasztalatai összegeződtek. Mindezt fáradhatatlanul, türelmesen, derűsen adta át. Tudományos munkásságát elsősorban az új Földrajzi névbizottságban fejtette ki. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesületben — annak megalakulásakor — vezető szerepet vállalt. A Kartográfiai szakosztály titkára, majd elnöke lett. Munkásságát nem mindenki nézte jó szemmel. Részben szakmai féltékenységből, részben bizalmatlanságból fakadó gáncsoskodás, értetlenség béklyózta ezt. Ennek következménye volt, hogy 1961-ben ereje és alkotótevékenysége teljében, minden előzetes megkérdezés nélkül máról-holnapra eltávolították a vállalattól: nyugdíjazták. Nyugdíjas korában sem szakadt el szakmájától, kollégáitól. Új kartográfiai ábrázolási módszerek kialakításán dolgozott, részt vett a Cartactual című nemzetközi folyóirat szerkesztésében és a Földrajzinév-bizottság munkájában. Amikor a betegség egyre inkább akadályozta mozgását, érdligeti otthona valóságos zarándokhellyé vált. A térképészettel, földrajzi névírással foglalkozó szakemberek keresték azt fel, ahonnan útmutatással, tanácsokkal ellátva, szakmájukba vetett hitükben megerősödve, ugyanakkor sok-sok derűs perc emlékével is távozhattak. A kollégák szeretetén és megbecsülésén kívül — ami számára mindennél többet jelentett — hivatalos elismerében is volt része. 1958-ban Lázár deák-érem kitüntetést kapott, sőt a súlyos megbántások és megpróbáltatások évei után, nyugdíjasként 1965-ben a Térképészet Kiváló Dolgozója kitüntetést is átvehette. Távozása fájdalmas, nagy vesztesége a magyar kartográfiának. Életműve, emberi nagysága, hivatásszeretete még sok-sok nemzedéknek szolgálhat példaként. Martinovich Sándor BÚCSÚ CSÖKE RUDOLFTÓL Súlyos veszteség érte a Magyar Földrajzi Gyűjtemény barátainak táborát: elhunyt Csöke Rudolf. A Nógrád megyei Etes községben született 1915. február 21-én, egy nyolcgyermekes parasztcsaládban. Nehéz körülmények között végezte el az egyetemet, majd jegyzői állást kapott. A második világháború után az Egyesült Államokba került, ahol könyvtárossá képezte magát, s évek mulíán a főváros egyik kerületi könyvtárának lett a vezetője. Amikor tudomást szerzett a Magyar Földrajzi Gyűjtemény megalakulásáról, értékes földrajzi szakkönyveket juttatott haza és megküldte a Gyűjtemény könyvtárának a National Geographie Magazine folyóirat 1911—1985 közötti számait. Évente járt haza Magyarországra és szaktanácsaival is segítette fiatal intézményünk munkáját. 1987. január 12-én, Gyűjteményünk meglátogatása után, egy nagyon hideg, hóviharos napon indult vissza Amerikába. Idős szervezete az időjárás viszontagságait nem bírta elviselni, és Washingtonba érkezése után hirtelen meghalt. Tele volt tervekkel, önzetlen segítőkészséggel, de ezeket már nem tudta valóra váltani. Emlékét kegyelettel őrizzük. Kisari Ballá György 6 S