Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Daróci Lajosné: Érd földrajzi nevei

Érd alacsonyabban fekvő házait, és a hajléktalanná vált emberek az innen északnyugatra magasabban fekvő sík területen, részben a mai Újfaluban (Újvárosban, 2—1.) építkeztek tovább. Mivel a lakosság egy része délszláv eredetű volt, a régi településre a Sztaro Szelő (Öregfalu) nevet használták. így szerepel többek közt az 1858-as érdi földkönyvben, később az 1877-es telekkönyvben (FML), a kataszteri gyűjteményben (1884. OL S. 79 218), legfeljebb az ékezetek használatában mutatkozik különbség. A Sztaro Szelő név felkerült a múlt század végi topográfiai térképekre is. A XX. század első évtizedeinek 1 : 75 000 méretarányú térképein az Érdöregfalu név olvasható. 1—2. Hegy (Kakukk-hegy) Ófalutól délre és nyugatra, megközelítően ÉNy— DK-i csapásirányban húzódó, a település felől „hegynek" tűnő letörés, melyet a hajdan itt folyó Duna alámosása alakított ki meredek lejtőjű hegyoldallá. Tengerszint feletti magassága 160—177 m közötti, a Duna jelenkori árteréhez képest 60— 80 m. DNy-i irányban enyhén lejt a Benta-patak völgye felé. Érdy J. 1864. évi jelentésében nem szerepel. (Érdy J. összeállításából a többi hegynév is hiányzik, úgyszintén a patakok, vízfolyások nevei is kimaradtak.) Ófalu régi lakói körében nem is volt