Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Votin József: Két XVII. századi útleírás tudósítása Érdről

7. ábra. Ollendorff Henrik vázlata Érdről (a betűjelek magyarázatát lásd a szövegben) ház és egy dsámi van." (EVLIA 1985) Ugyanebben az időben, 1663 kora nyarán díszes küldöttség tartott Budáról Belgrádba, amelynek egyik tagja, egy Ollendorff Henrik nevű úr, figyelmesen feljegyzett a követség útjáról mindent, amit csak látott. írásai a tapasztalt katona megfigyeléseit tartalmazzák és szempontjai inkább a kém szempontjai, mint a kedvtelésből utazóé. Ollendorff Henrik jelentése (1663) „Hamsevee (Hamzabég) palánk (a) Budától három órányira fekszik a Duna partján. Igen silány négyszögű alkotmány: minden szögletén félkörű, cölöpökből készült erődítményekkel és sárral tapasztott, fonott falkerítéssel van ellátva. Röviddel ezelőtt építették fel újra, mert Souches tábornok három évvel ezelőtt a régi palánkot a faluval együtt felégette. Ez a falu (b) a palánk mellett kelet és dél felől fekszik, s még alig épült fel újra. Néhány lakója van, s ezek legnagyobbrészt rácok. A faluban egy hegyen régi, romba dőlt, sok évvel ezelőtt lerombolt templom maradványai (c) állnak. A Dunából (d) kisebb mocsár (e) ágazik ki, mely a palánkon innen kissé előrenyomul. A vidék Buda és Hamzabég között Buda alatt eléggé hegyes, azután majdnem fél mérföldön át lapos, sík területre ér az ember, amelyen a nagyvezír táborozott. Azután ismét egy hegyen kell átjutni, mely Hamzabégig fokozatosan síkságba megy át; itt már köröskörül tiszta, sík területet lát az ember. De röviddel a falu mögött Ercsi felé újra egy eléggé magas hegy fekszik, mely jobbfelé messze kinyúlik." (OTTENDORFF 1943) ( 1. ábra ) Érdemes összevetnünk Evlia Cselebi feljegyzését Ottendorff leírásával. Mindenek előtt a szemléleti különbséget kell észrevennünk: az Európából a Balkán felé utazó szemében a törökök megszállta Magyarországon szinte minden „silány", míg a török haddal utazó, de útját zarándokúinak is felfogó Evlia sokkal több dolgot lát szépnek, csodálatosnak. Nem véletlen, hogy Evlia megemlíti a nyilván nem túl jelentős, hiszen névtelen, érdi dzsámit, amelyet Ottendorff észre sem vesz. Külön érdekessége viszont az ő beszámolójának, hogy a fontosabb helyekről rajzokat, térképvázlatokat is készített. Művét, melynek sokat mondó címe „A Budáról Nándorfehérvárra vezető út, azaz az itt fekvő palánkok és az egész vidék leírása" elárulja készítőjének megbízatását is a figyelmes olvasónak, Ottendorff Montecuccoli hadvezérnak ajánlotta. (Ebben az időben Zrínyi Miklós délen, Montecuccoli a középső területeken, míg az északi vidékeken Louis Souches volt a hadak parancsnoka.) A rajzok azt tanúsítják, hogy készítőjük ugyan katona lehetett, de semmiképp nem mérnök, mert gyengécskére sikerültek. „Erdl seu Hamzsabeg" Egybeeső adat a két beszámolóban, hogy Érdet nem sokkal korábban lerombolták a császári hadak, de a törökök újjáépítették. Ottendorff leírásában Souchesnek tulajdonítja a palánkvár feldúlását, Evlia szerint Zrínyi égette föl. Valószínűbb az ő adatának igazsága, mert Zrínyi egészen Budáig nyomult fel hadaival, délről. Akár így, akár úgy: biztos, hogy a támadást nemcsak a váracska és a benne lévő katonaság, hanem a mellette volt falu és lakói is megsínylették. Érdekes, hogy ebben az időben a település mindkét neve él a magyarság körében. Erre utal egy néhány évvel korábbi, 1653-ból keltezett levél, amelyben egy hasonló csatározás után a vidék magyar földesura, Pálffy György kéri Nádasdytól a katonái által "Erdt seu Hamzsabeg" faluban okozott kár megtérítését. A török építészet emléke Érden: a minaret Mit tehetünk hozzá a két évszázaddal ezelőtti beszámolókhoz? Ma már régen nem áll a palánka (vár) és semmi sem maradt a dzsámiból sem. Megmaradt viszont a minaret, melyet a következő századok helységleírásai „török torony"-ként emlegettek. A műemléki topográfia (PMM 1958) még XVI. századi török munkának tartja, a század második feléből. Tévedése érthető, mert abban a korban élt a helységnek átmenetileg nevet adó Hamza bég — s régészeti adatok nem álltak rendelkezésre. Az 1960-as évek első felében végzett részleges régészeti kutatás (Fehér Géza) feltárta az egykori dzsámi alapfalainak helyét, valamint a korábbi, XVI. századi palánk árkainak egy részét és meghatározta a XVII. századi palánkvár észak-déli irányú kiterjedését. Egyértelműen megállapította