Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Votin József: Két XVII. századi útleírás tudósítása Érdről

KÉT XVII. SZÁZADI ÚTLEÍRÁS TUDÓSÍTÁSA ÉRDRŐL Votin József ÖSSZEFOGLALÁS A XVI.—XVII. században Magyarország középső területeit elfoglalta az Európa felé terjeszkedő oszmántörök birodalom. A török uralom közel másfél évszázada szinte állandó csatározásokban, hadakozásban telt el. Hódító és visszahódító hadak dúlták az országot, kárt okozva egymásnak, és minden esetben a lakosságnak. Ezekből a zűrzavaros időkből maradt fenn két, egyidőben, 1663-ban keletkezett útibeszámoló , amelyek Érd akkori helyzetéről is képet adnak. A régi térképek mellett (BALÁZS D. 1985) az útleírások árulnak el legtöbbet településeink múltjából. Minden időben, már az ókori római birodalomban is készültek itineráriumok — útikönyvek, útleírások, útinaplók. Ezek helyettesítették a térképeket, rögzítették az úton egymás után következő helységek sorát, egymástól való távolságát és esetleg egyéb, az útvonalra vonatkozó hasznos tudnivalókat, így itinerariumból tudhatjuk azt is, hogy a pannóniai Aquincumot (Óbudát) megközelítette egy birodalmi út délről is, a Duna mentén. Érden, Ófaluban máig is látható ennek a római útnak egy szakasza. A késő középkorban még mindig az egyik legfontosabb útvonal volt ez. A XVI.—XVII. században az Európa felé terjeszkedő oszmán-török birodalomban Buda volt a legészakibb meghódított főváros. Természetes, hogy a Duna mentén vonult fel ide a Balkán felől minden újabb hódításra induló török sereg, és ezt az utat használták az Európából Konstantinápolyba tartó követek is. A hadjáratokról és a követek útjáról jelentések, beszámolók készültek, mégis különös összejátszása a véletleneknek, hogy két, ugyanabban az évben keletkezett feljegyzés is fennmaradt, amelyek leírják Érdet, annak ellenére, hogy semmilyen jelentős eseménynek nem volt éppen akkor színhelye. Evlia Cselebi török világutazó tudósítása ( 1663) Köprüli Ahmed nagyvezír serege 1663-ban vonult fel Belgrádból Budára, a további északi és nyugati irányú terjeszkedő hadjáratok kiinduló pontjára. A kezdeti sikerek (Érsekújvár és más felvidéki városok elfoglalása) után visszaszorították a török hadakat Budáig, sőt a következő télen, a „téli hadjáratiban Zrínyi Miklós további érzékeny veszteségeket okozott nekik a Dráva mentén elfoglalt várakkal és főleg az eszéki híd felgyújtásával. Ez a hadjárat Zrínyinek az aranygyapjas rendet, Köprüli Ahmednek selyemzsinórt eredményezett. Erről azonban ekkor még mit sem tudott az előrenyomuló török sereggel utazó Evlia Cselebi, az ötvenkét éves világutazó. Neve választott név, annyit jelent: istenfélő írástudó. Nagy műveltségű, a változatos, kalandos életet kedvelő és kereső ember volt Evlia, aki részint magában, részint expedíciós seregekhez csatlakozva járta a világot, és útjairól részletes beszámolókat készített. Tudatosan vállalt életformája volt ez, amelyre büszke is volt. Leírja egyhelyütt (EVLIA 1985), hogy amikor a Buda melletti Debbágkháne ilidsében (a mai Rác-fürdőben) fürdött, a kénes melegvíz megváltoztatta gyűrűje színét. Ez a gyűrű „egy ezüst gyűrű, amelynek smaragdjára világos írással rá volt vésve: 'Szejjáh-i álem Evlia' (világjáró Evlia)." Feljegyezték ugyan róla, hogy „akinek a szekerére felszáll, annak dalát énekli", mégis, mivel gyakorlott megfigyelő és jó tollú író, ránk maradt művei a kellő kritikával kezelve, kimeríthetetlen kútforrások. Hamzabég palánkája Evlia Cselebi feljegyzése szerint Ercsit elhagyva „Innen északi irányban menve négy óráig Hamzabég palánkára jutottunk. Ezt Szulejmán khán parancsára Simontornya várának bégje, Hamza bég építette. Miután Zerin oglu ezt felégette, Iszmáil pasa, budai vezír, mikor meghallotta, hogy a nagyvezir győri hadjáratra fog jönni, a rájákat és népeket összegyűjtvén, újból felépítette. Parancsnoka, háromszáz katonája van. A várban húsz deszkatetejű