Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Callocli (Párizs): Benyovszky Móric dossziéja a Francia Nemzeti Levéltárban

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 3. szám, 1987. p. 21—30, Érd BENYOVSZKY MÓRIC DOSSZIÉJA A FRANCIA NEMZETI LEVÉLTÁRBAN Bemard Le Calloc'h ( Párizs) ÖSSZEFOGLALÁS A szerző bevezetőül ismerteti röviden a franciák Madagaszkár gyarmatosítására irányuló törekvéseit a XVII. században, majd Benyovszky Móric színre lépésének körülményeit. Ezután tételesen bemutatja és elemzi azt a húsz dokumentumot, melyeket a Francia Nemzeti Levéltárban Benyovszky neve alatt őriznek. Az iratok többségének tartalma elmarasztaló Benyovszkyra nézve, ami érthető, hiszen azok írták, akik nemcsak riválist, hanem ellenséget láttak benne, és igyekeztek befeketíteni a királyi udvarnál az „égből pottyant magyar arisztokratát". Gyarmatosítási kísérletek Madagaszkáron A franciák korán kezdtek Madagaszkár iránt érdeklődni. XIII. Lajos utolsó évében, 1643-ban már egy La Rochelle-beli hugenotta, Jacques Pronis erődöt alapít a nagy sziget délkeleti sarkán, és a jövendő XIV. Lajos tiszteletére Fort Dauphinra kereszteli, mivel a trónörököst a franciák „delfinnek" szokták nevezni. Az egész szigetet île Dauphine néven tüntetik fel az akkori térképek, és francia gyarmatnak tekintik annak dacára, hogy nem is próbálják meghódítani (1. ábra). Fort Dauphin első kormányzója, Étienne de Flacourt, aki hivatalosan az egész sziget „teljhatalmú kormányzója", 1648-ban érkezik oda. Gondosan leírja a sziget déli részének földrajzát és leltárt vesz fel gazdasági lehetőségeiről. Amikor 1655-ben búcsúzik tőle, a telepesek száma még mindig olyan kicsi, hogy alig lehet gyarmatosításról beszélni. 1667-ben Colbert, a francia király főminisztere Montdevergue őrgróf vezetésével újabb csoportot küld Madagaszkárra azzal a céllal, hogy a Fort Dauphin körül lévő szűz földeket kezdjék megművelni. De a vállalkozás kudarcot vall, és 1674-ben a franciák lemondanak róla, elhagyják a szigetet. Vállalkozó szellemük és gyarmatosító szándékuk inkább India felé hajtja őket. Mivel aránylag kevés emberrel és még kevesebb pénzzel működnek, kisebb szigeteken telepednek le, ahol valóban gyökeret tudnak verni. így Madagaszkártól keleti irányban egy lakatlan szigetet szállnak meg, amelynek az île Bourbon nevet adják. Ez a mostani Reunionsziget. Később, 1715-ben elfoglalják a hollandok által elhagyott, Mauritiusnak nevezett szigetet és île de France-ra keresztelik át. Egészen 1720-ig csak tengeri kalózok járnak néha a madagaszkári partokon. Komoly gyarmatosításról nincs szó. Csak a XVIII. század közepe körül jelentkeznek újra a franciák. De már nem Franciaországból jönnek, hanem île Bourbonról, amely közben végleg francia területté és támaszponttá alakult az Indiai-óceánban. 1750-ben a Madagaszkár keleti partjával szemben fekvő Sainte-Marieszigetet megveszik a bennszülöttektől. Foulpointeban egy kis kereskedelmi telepet kezdenek építeni. Maudave vezetése alatt még egyszer elfoglalják Fort Dauphint és helyreállítják. Mindez még csak nagyon keveset jelent a sziget hatalmas méreteihez képest. Azonban bizonyítja a franciáknak ha nem is a teljes meghódításra, de legalább az állandó letelepedésre és a kereskedelem növelésére irányuló szándékát. Benyovszky színre lép Benyovszky Móric Ázsiából, Macao felől jövet 1772 áprilisában érkezik Fort Dauphinba. Az az ötlete támadt, hogy a nagy szigetet a franciák részére meghódítaná, amennyiben sikerülne megnyernie a király döntését és pénzbeli támogatását. Ezért is siet tovább Európába, gondolván, hogy Madagaszkáron ideális lehetőséget találhatna vállalkozó szellemének és kalandor természetének.