Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Callocli (Párizs): Benyovszky Móric dossziéja a Francia Nemzeti Levéltárban

/. ábra. Madagaszkár térképe a XVII. századból (Flacourt: Histoire de la Grand He c. könyvéből) Aranyszájú ember lévén, megnyeri az udvar bizalmát, és 1774. február 14-én partra száll az Antongilöbölben. Annak dacára, hogy elővigyázatosságból először île Bourbon kormányzójához megy bemutatkozni és megbízóleveleit átnyújtani, az ottani vezetők gyanakvó szemmel nézik ezt az égből pottyant magyar arisztokratát. Az első perctől kezdve bizalmatlanok vele szemben, nem szívesen nyújtják azt a segítséget, amelyre joga van a király parancsa alapján, akadályokat gördítenek az útjába. Nemcsak riválist látnak benne, hanem ellenséget, aki számításaikat keresztezi. Kétségkívül kudarccal jár Benyovszky első vállalkozása, mivel harcolnia kell nemcsak a természeti nehézségekkel, a járványokkal, a bennszülöttek támadásaival, hanem a Mascareignes-szigeteki kormányzó örökös ellenségeskedésével is. Megtudván, hogy vádló jelentéseket tesznek ellene az udvarnál, elhatározza, hogy három évi hiábavaló iparkodás után elhagyja ideiglenesen Madagaszkárt, hogy a hozzáfűzött reményeket igazolhassa az illetékeseknél. (2. ábra) Közben viszont az udvar véleménye megváltozott. Már nem bíznak benne. Azzal gyanúsítják, hogy kizárólag saját érdekében dolgozik Franciaország pénzéből, nem pedig azért, hogy Madagaszkárt meghódítsa királyának, mint ahogy eredetileg ebben megállapodtak. Az alkalmatlankodót a franciák kitessékelik. Sajnos Benyovszky második madagaszkári vállalkozása 1785-ben nagyrészt igazat ad a gyanakvóknak. A francia kormány akarata ellenére visszatér a szigetre, és az a szándéka, hogy teljesen önállósítsa magát, ezzel a franciák egyenes ellenségévé válik. Bár a franciák nem sokat tettek a nagy sziget meghódításáért, hanem hagyták, hogy Benyovszky viaskodjon egyedül a nehézségekkel, mégis tűrhetetlennek érzik ezt a vetélkedést egy olyan területen, amelyet sajátjuknak tekintenek. Ezért elhatározzák, hogy hajszát indítanak ellene és foglyul ejtik. Végül is lelövik a Szent Móric-erőd közelében 1786. május 24-én. Mindezek ismeretében nyilvánvaló, hogy a volt francia gyarmatügyi minisztérium levéltárában levő, Benyovszkyval kapcsolatos iratok általában nagyon kedvezőtlenek rá nézve. Ez a helyzet azzal a dossziéval is, melyet a személyére vonatkozóan a Párizsi Nemzeti Levéltárban találtam. Egy „Col. E-26" jelzettel ellátott kötegről van szó, mely összesen húsz okiratból áll. Rajta nagy betűkkel Benyovszky nevét a magyar helyesírás szerint tüntették fel (kivéve a dupla w-t). Zárójelben „báró, aztán gróf" címet jegyeztek fel, mert 1778 után grófnak mondta magát, míg Madagaszkáron bárónak ismerték. Két keresztnevét írták franciául: Maurice Auguste. Fölötte hozzátették az Aladár nevet is, nem tudván, hogy ez vajon egy harmadik keresztnév vagy pedig a vezetéknévhez tartozik. Néha csak Benyowszkynak, néha „Monsieur de Aladár de Benyowszky"-nak nevezik. Érezhető, hogy habozással írják hozzá ezt az Aladárt, mert nem értik, miről van szó (3. ábra). Neve alatt olvasható: „dandárparancsnok a királyi hadseregben", mivel az első madagaszkári vállalkozása után 1778-ban ezt a rangot kapta. A valóságban sokkal kevesebb katonája volt, mint egy tényleges dandárban, alig annyi, mint három században, tehát legfeljebb őrnagynak kellett volna lennie. Voltaképpen három oknál fogva adhattak neki ilyen egyáltalán nem érdemelt magas rangot. Egyrészt azért, mert elbeszélése szerint amikor Lengyelországban az oroszok ellen harcolt, már dandárparancsnoki minőségben volt fiatalsága ellenére. Más-