Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Benyovszky Móric szerepe Madagaszkár földrajzi megismerésében
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 3. szám, 1987. p. 53—60, Érd BENYOVSZKY MÓRIC SZEREPE MADAGASZKÁR FÖLDRAJZI MEGISMERÉSÉBEN Dr. Balázs Dénes ÖSSZEFOGLALÁS Benyovszky Móric a XVIII. század legnagyobb magyar utazói sorába tartozik. Vitathatatlanul ő volt az első magyar, aki bejárta a Csendes-óceán északi térségét Kamcsatka és Alaszka között. Földrajzi szempontból jelentősebb az a szerep, amelyet Madagaszkár megismerésében játszott: az általa szervezett expedíciók hatoltak be elsőként a nagy sziget belsejébe, így Benyovszky küldhette Európába az első hiteles beszámolót az ottani természeti viszonyokról és az ott élő népekről. Mivel ő volt az egész sziget kormányzója, nem hagyhatta el hosszabb időre a központi telepét, Louisbourg-t. A felderítő expedíciók vezetését századosára, Nicolas Mayeurre bízta, ezért együtt osztoznak az elért sikerben. Benyovszky Móric négy világrészben tett utazása közül földrajzi nézőpontból azok érdemelnek figyelmet, amelyek az akkori tudomány számára még ismeretlen vagy alig feltárt térségekbe vezettek. Eszerint mérlegelve Benyovszky útjait, két területet ragadhatunk ki, ahonnan új ismeretekkel gazdagította a geográfiát. Egyik a Csendes-óceán északi része, a másik Madagaszkár szigete. Az észak-csendes-óceáni út 1771-ben voltaképpen menekülés volt a kamcsatkai orosz fogságból. A sikeres lázadás után a kiszabadult rabok Benyovszky vezetésével elfoglaltak egy kis vitorlás hajót és nekivágtak az óceánnak. Eredeti úticéljuk valószínűleg Kalifornia volt, ezért Kamcsatka déli csücskét megkerülve északkelet—keleti irányban vitorláztak. Útjukat nehéz követni a térképen Benyovszky emlékiratai nyomán, mivel gondot okoz az érintett szigetek neveinek azonosítása. Feltehetően eljutottak a Bering-szigetre, talán az Aleutákra is, majd visszafordultak, és a Kuril-szigetek érintése után Japánban, Formozán és a kínai partokon kötöttek ki, s Makaóban fejezték be útjukat. Benyovszky Móric Kamcsatkától Makaóig tett útjának kritikai elemzését ifj. Jankó János készítette el és adta közre 1890-ben 1 . Megállapította Benyovszky leírásának hitelességét, noha annak értéke szerinte ,,a modern földrajzi tudomány magaslatáról tekintve nem olyan nagy, mint Cook, La Perouse stb. jól felszerelt expedíciójáé, de több területen az európai utazók közül Benyovszkyé a prioritás". Ismeretes ugyanis, hogy Cook hét, La Perouse csak 16 évvel később jutott el ebbe a térségbe. Teleki Pál 1909-ben megjelent művében 2 a térség kartográfiájának kiváló ismeretében újra megpróbálta nyomon követni Benyovszky Móric útját a Kuril-szigetektől Japán partjai mentén Formozáig, és helyreigazította az elfogultnak tartott Jankó János következtetéseit. Továbbra is fennáll a bizonytalanság Benyovszky Móric Bering-tengeri útjával kapcsolatban. A szovjet levéltárak anyagainak tüzetes átvizsgálása bizonyára sok talány megoldását elősegítené. Sajnálatos, hogy bár Benyovszky utazása jóval megelőzte a híres angol és francia kutatók expedícióit, hazánkfiának tudósítása csak 1790-ben került kiadásra, így Cook és La Perouse beszámolói megelőzték. Benyovszky Madagaszkáron Kevésbé vitatható, bár jórészt közvetett jellegű az a jelentős szerep, amelyet Benyovszky Madagaszkár földrajzi megismerésében játszott. Erről hiteles expedíciós jelentések szolgáltatnak bizonyságot. A kamcsatkai fogságból kalandos körülmények között megszabadult Benyovszky — Madagaszkár szigetének érintésével — Franciaországba utazott. Bátor cselekedetei alapján a befolyásos francia kormánytisztviselők úgy vélték, hogy Benyovszky jó szolgálatot tehet Franciaország gyarmatosító törekvései érdekében olyan területen, ahol addig az arra
