Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Benyovszky Móric szerepe Madagaszkár földrajzi megismerésében
irányuló kísérletek kudarcot vallottak. Ebből kiindulva a tengerészeti minisztérium államtitkára, De Boynes előterjesztésére XV. Lajos király megbízta Benyovszkyt egy önkéntesekből álló expedíció megszervezésével, és Madagaszkáron kereskedelmi telep felállításával. Benyovszky és szedett-vedett önkéntes csapata három hajóval 1773. április 22-én indult el a franciaországi Lorient-ból és szeptember 21-én érkeztek meg île de France (ma: Mauritius) szigetére. Itt a francia gyarmati tisztviselők — a miniszteri utasítás ellenére — meglehetősen hűvösen fogadták a nem kívánt idegent, a későbbiekben pedig gyakran akadályozták tevékenységét, és rosszindulatú jelentéseket küldtek Párizsba. Madagaszkár tagolatlan keleti partjai nem kedveznek kikötő létesítéséhez. Az egyetlen nagyobb védett tengerrész az Antongil-öböl, mely azonban a sziget legegészségtelenebb vidéke. Itt 1640-ben Jacques Pronis vezetésével hugenotta telepesek már próbálták megvetni lábukat, azonban a trópusi betegségek annyira megtizedelték őket, hogy a megmaradónak menekülésre kényszerültek. Benyovszky bizonyára maga sem volt tisztában a reá váró veszéllyel, amikor az Antongil-öblöt választotta fő bázisául. Ez a vidék jelenleg is Madagaszkár egyik legelmaradottabb, gyéren lakott vidéke, ahol még most is pusztít a malária. Akkoriban ennek a betegségnek nem volt ellenszere, a Benyovszkyval érkezett európaiaknak több mint kétharmadát sírba vitte a betegség, s a többiek is csak félemberként lézengtek a vissza-visszatérő lázrohamok miatt. Benyovszky csak erős szervezetének köszönhette életben maradását 3 . Benyovszky küldetésének idején Madagaszkár szigetének csak a partvidékeit ismerték az európaiak. Az angolok 1644-ben a sziget délnyugati részén, a Saint Augustin-öbölben létesítettek rövid életű telepet, a franciák a délkeleti és keleti partokon (Fort Dauphin, Foulpointe) kísérleteztek. A sziget belső magasföldje Benyovszky idejében még teljesen ismeretlen volt, mivel az ott élő nagy létszámú, jól szervezett néptörzsek megakadályozták az európaiak behatolását. A Benyovszky előtti korszak részletes és hiteles forrásmunkája, Etienne de Flacourt 1658ban megjelent könyve is jobbára csak a délkeleti partvidék leírását és népeinek történetét tárgyalja 4 . Benyovszky csapatait île de France-on készítette elő a vállalkozásra, majd 1773 decemberében megkezdte átszállításukat az Antongil-öbölbe. Ennek legbelső pontján,a Tingballe- (ma: Antainambalana) folyó torkolatánál az előre küldött emberek hevenyészett cölöpházakat építettek, és ezzel megvetették a leendő fő telep, Louisbourg alapját. Benyovszky 1774. február 14-én kelt át családjával együtt az Antongil-öbölbe. Első ténykedéseként összehívta a környék malgas főnökeit, és tájékoztatta őket békés szándékáról, s hogy milyen előíenyovszky utazási útvonalai Madagaszkár körül
