Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Kálmán Gyula: Mészáros Kálmán, Északkelet-Afrika vadászutazója

a nagyhatalmú úr hónapokon át nem folyósította a megbeszélt fizetést, s a doktor szolgáját — akit ő a fővárosba küldött postájáért — elfogatta. „Én nem vagyok a maga rabszolgája — mondta a fejedelemnek bátran. — Én fehér orvos vagyok, akit munkája miatt tisztességes bánásmódban részesítenek az emberek az egész világon, nem olyanban, mint maga részesít engemet itt. .. Hónapokon keresztül közönséges bennszülött kunyhóban laktam, örökös nélkülözések között teljesítem orvosi kötelességemet, most pedig elfogatja szolgámat, megfosztva annak lehetőségétől is, hogy hírt adhassak rokonainmak és barátaimnak, hogy még élek." 1925. november 26-án előzetes engedély és útlevél nélkül fölkerekedett és elindult Addisz-Abebába. Nagy merészségnek számított ez az önkényúrral szemben! Tíz nap múlva érkezett meg — veszedelmekkel tarkított utazás után — az etióp fővárosba. Az abesszin császár főorvosa Váltakozó szerencsével teltek az évek, de a fehér orvos fenn tudta magát tartani orvosi munkájából. Megtanulta a bennszülött többség nyelvét, az amharát, s emberséggel közeledett hozzájuk. Ahol tudott, segített rajtuk. 1929-ben a trónörökös, Ta fari keresztapját, Dedzsacsmacs Mesasa Voldit sikeres műtéttel gyógyította meg, aki őt beajánlotta a császári udvarhoz. Tafari — a későbbi /. Hailé Szelasszié — már trónörökösként is reformokkal igyekezett az elmaradott Etiópiát fejleszteni: síkra szállt a rabszolgaság eltörléséért, ipari beruházásokat támogatott. 1930-ban Mészáros Kálmánt nevezte ki hadserege főorvosává. Ám az idős Zauditu császárnő elvált férje, Ras Guksza nem ismerte el Tafari trónöröklési jogát és az uralma alatt álló Gondár tartományban fegyveres lázadást robbantott ki. A 30 ezer főnyi császári sereg egyetlen orvosa Mészáros Kálmán volt! 1930. március 31-én zajlott le a döntő ütközet, melyben az ősi fegyverek (íj, kard, dárda) mellett már szerepet kaptak a modern, európai gyártmányú „gyilkolóeszközök": a géppuska, a kézi lőfegyverek és a tüzérség is. Tafari hadserege nagy győzelmet aratott a lázadók felett, de mindkét oldalon igen sok volt a halott és sebesült. Mészáros doktor, akinek nyolc szanitéc segített, mindent megtett, ami orvosilag és emberileg lehetséges volt: „Nem éppen a legnagyobb sterilitással dolgoztam — írja —, de meg kellett tennünk, amit csak tehettünk elhagyatottságunkban. Mert azok voltunk, elhagyatottak. Részt vettem a világháborúban; ott éltem át egy-egy ütközet után, amit most megint át kellett élnem. Halálra fáradtan operálni, rendelkezni, izzadtan, véresen, szomjasan, éhesen; éjjel is, rövid megszakításokkal folytatni tovább a jajgató, szenvedő ember fájdalmának csillapítását. Végtagok amputációja, koponyalékelés, vérzéscsillapítás... tovább, tovább hozzátok a legsúlyosabb eseteket — kiáltok embereimre... Ez így ment nap mint nap. A levegő már bűzös volt a hullaszagtól... Beszélek a fővezérrel. A vizek fertőzöttek, kitör a járványos betegség! És akkor sok ezer ember nem fogja látni otthonát. Azonnal kiadja a parancsot. Egy óra múlva versenyt futunk a halállal." Kétheti menetelés után érkeztek meg AddiszAbebába. A káprázatos győzelmi díszszemlén egymás után vonultak el az ezredek a császári emelvény előtt. A győztes hadsereg főparancsnoka mellett ott lovagolt a főorvos, Mészáros Kálmán is. Tafari immár I. Hailé Szelasszié császárként (hisz Zauditu császárnő — lázadó volt férje eleste után — megmérgezte magát) fogadta katonái üdvrivalgását. A szemle után a császár kitüntetéseket osztott szét, s Mészáros doktor a sebesültek áldozatos ellátásáért az „Etiópia tiszti csillagának lovagja" arany érdemrendet kapta. 1930. november 2-án részt vett I. Hailé Szelasszié koronázási ünnepségén is. A „Négus" orvosaként az elmaradott ország egészségügyi hálózatának kiépítéséért is aktívan dolgozott. Négy oroszlán egy perc alatt Etiópiai vadászexpedícióit még vázlatosan is nehéz volna áttekinteni. A vadban gazdag területek mindegyikét bejárta. Hűséges fegyveres kísérőivel elment a rettegett, fanatikus iszlám danakil törzsek földjére is, akik még akkor is „űzték" a fejvadászatot. E vad és féktelen törzseknél ,a férfi legszebb, legférfiasabb, legmegköveteltebb ékessége — az emberölés" volt. A danakilok földje azon az óriási földrészsávon fekszik, mely Afrika keleti tengerparti vidékén Eritrea tartományt Kelet-Afrikával köti össze. Ezen a területen éltek egyedül a fekete földrészen vadszamarak. Mészáros Kálmán nagyon szeretett volna elejteni egyet-kettőt e ritka állatfajból, de egyik kedvenc szolgáját a bennszülöttek meggyilkolták, s ez pánikot okozott kísérői között. Ám itt sikerült végre lőnie egy kapitális nagykudut, Afrika antilopkirályát. Sikerült elmennie a Rudolf-tó és Stefánia-tó vidékére is, melyeket 1888 márciusában a nagy honfitárs, Teleki Sámuel fedezett föl és nevezett el a magyar trónörökös házaspárról. Nemes nagyvadakat ejtett el: orrszarvút, antilopféléket, oroszlánokat. Etiópiai vadászkalandjainak kiemelkedő eseménye volt, amikor egyetlen perc alatt négy oroszlánt terített le. A világviszonylatban is egyedülálló eseményt a tőle megszokott érdekfeszítő stílusban örökítette meg: „Két nőstényoroszlánt látok kibukkanni vagy 150 méterről a ritkás bozótból. Egy pillanatra azt gondolom: — De kár, hogy nem sörényes. A másik pillanatban azonban már az egyik vállapján pihen az irányzék, és lövök a közelebb levőre. Haragosan felhördülve földre vágódik. Gyorsan ismételek, célzok: lövök a másikra, amely már elfelejtett támadni, dacára, hogy a farkát felvágta a levegőbe, és egy pillanatra rám meredve, fülét hátraszegte; ugyanis a 9,3-as Magnum végzett vele is. — Még két hím oroszlán! — hallom az egyik emberem hangját. Tekintetem elvág a füves, bokros terepen. Két, szépen fejlett hímoroszlán a rejtő takaróban gyorsan