Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Ifj. Bartha Lajos: A magyarországi első hosszúság-meghatározások és bázismeridiánok

második felében a mérési pontosság jelentősen megnőtt, nem haladta túl a 15—60

"-et. A hagyományos mérőmódszerekkel és -eszközökkel ennél nagyobb pontosságot már nem lehetett elérni. Az újabb, ugrásszerűjavulást a kronométer, majd a távíró alkalmazása hozta magával. If j. Bartha Lajos Magyar Földrajzi Társaság Budapest Frankel L. u. 36. H-1023 IRODALOM BARTHA L., ifj. (1977) : Hell Miksa és a földrajzi helymeghatározás pontossága a XVIII. sz-ban — Technikatört. Szle. IX. köt. BARTHA L., ifj. (1978): Egy háromszáz éves magyar térkép és a nagyszombati meridián kérdése — Geod. és Kartogr. 30. évf. 5. sz. BARTHA L., ifj. (1980): A nagyszombati csillagvizsgáló „előtörténete" — Természet Világa, 8. sz. BARTHA L., ifj. (1981a): A legrégebbi magyarországi alapmeridiánok történetéhez — Technikatört. Szle. XII. BARTHA L., ifj. (1981b): A kétszáz éves Budai Meridián Geod. és Kartogr. 33. évf. 1. sz. BARTHA L., ifj. (1983): A legrégebbi földrajzi koordináták Magyarországon — Geod. és Kartogr. 35. évf. 5. sz. BEL M. (1735 — 36) : Notitia Hungáriáé novae historico geographica — Tom. I., III. Viennae. Benne: Mikoviny S. levelei Bélhez BERNLEITHNER. E. (1955): Die Entwicklung der österreichische Landeskunde — Mitt. d. Geogr. Gesell. Wien. Nr. 2. DÉKÂNY A. (1903) : Bél Mátyás geográfiája. — Marosvásárhely DEZSŐ L. (1944) : A magyar csillagászat története — A Kolozsvári Egyetemi Csillagvizsgáló füzetei, Reprint, 1. Kolozsvár DOBRZYCKI, J. (1984): Late medieval longitude an the Continent: Astronomy versus cartography — Longitude Zero Symposium, Abstracts. Greenwich DURAND, D. B. (1952): The Vienna-Klosterneuburg map corpus — Leiden FLECK, A. (1979) : Miről beszélnek a régi idők földrajzi koordinátái? — Geod. és Kartogr. 31. évf. 6. sz. GÜNTHER, S. (1890): Handbuch der Mathematischen Geographie — Stuttgart HOWSE, D. (1980): Greenwich Time and the Discovery of the Longitude — Oxford Univ. Press. IRMÉDI—MOLNÁR L. (1930): Mikoviny S. térképfelvételi módszerei — Térk. Közlöny, 1. sz. LONGHENA, A. (1933) : L'Opéra cartografica di L. F. Marsigli — Publ. dell'istituto di Geografica della R. Universita di Roma PESCHEL, O. (1865) : Geschichte der Erdkunde bis auf A. v. Humboldt und C. Ritter — München ZINNER, E. (1939): Die ältesten Räderuhren und modernen Sonnenuhren — Braunschweig ZINNER, E. (1967): Leben und Wirken des Joh. Müller von Königsberg Gennant Regiomontanus — ,,Milliaria, X" Osnabrück THE FIRST MEASUREMENTS OF LONGITUDE AND BASIC MERIDIANS IN HUNGARY The geographical coordinates of some towns of Hungary were first tabulated by Master Reinhardus in the early 15th century. The first basic meridian in Hungary was fixed through Nagyszombat, probably on the basis of astronomical measurements. From the late 1720s, the famous Hungarian cartographer, Sámuel Mikoviny chose the meridian running through the southern bulwark of the Pozsonv castle. The highest precision of measurement in the period was achieved by Miksa Hell, Hungarian director of the university observatory in Vienna, during the observations of the eclipses of the Jupiter moons. The second Nagyszombat basic meridian was calculated by this method. When in 1777 the Nagyszombat University was moved to Buda, the university observatory began to operate in the tower of the building intended to function as royal palace. Since then the basic meridian of the country was the Buda one. From 1815 it was replaced by the Gellért Hill basic meridian already calculated by modern methods. Translated by Dénes Lóczy ПЕРВБ1Е ОПРЕДЕЛЕНИЛ ДОЛГОТБ1 И БАЗИСНБ1Х МЕРИДИАНОВ В ВЕНГРИИ Географические координатм некоторвгх городов Венгрии вперввге опубликовал в своШи таблице Реинрдус в начале XV века. Перввш венгерскии базиснБШ меридиан определили в городе НадБсомбат в 1670 году, повидимому, на основании астрономических расчетов. С конца 20-х годов XVIII века известнвш венгерскии картограф Самузлв МИКОВИНБИ ввгбрал базиснвш меридиан, проходншии через гожнуго башшо ПОЖОНБСКОИ крепости. СамБ1х ТОЧНБГХ измеритШлБНБ1х резулвтатов достиг Микша Хелл, венгерскии директор Венскои Университетскои обсерватории, в процессе наблкзденил затменил спутников Шпитера. С ПОМОШБГО зтого метода определили второи Надвсомбадскии базиснБш меридиан. Согда в 1777 году Надвсомбадскии университет перевели в Буду, Университетскан обсерваторим получила место в башне королевского дворца, и с зтого времени базиснвш меридианом странБг стал Будаискии меридиан. Его замШнили в 1815 году базиснвгм меридианом *горБ1 ГШллШрт, которБШ 6БШ опрШдШлШн уже новБши соврШмШннБгми мШтодами. Перевала Л/одмила Мализчкова