Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)

ÉRTEKEZÉSEK - Ifj. Bartha Lajos: A magyarországi első hosszúság-meghatározások és bázismeridiánok

A hosszúság-meghatározás problémái A hosszúságmérések és a bázismeridiánok értékeinek pontossága szorosan összefügg a mérőműszerek fejlődésével és a tudományos ismeretek haladásával. Ez alapvetően meghatározza a térképek pontosságát az egyes korokban. A mérési hibák fő forrásai : 1. a műszerek mérési pontosságának korlátai (hozzászámítva az észlelő személyi hibáját); 2. a mérési elvek és módszerek hibái; 3. az alapadatok és táblázatok (pl. a csillagászati táblázatok, korrekciós tényezők) hibái. Nyilvánvaló, hogy nem várhatunk szögmásodperc pontosságú eredményt, ha a mérőműszer csak tizedfokokra van beosztva, vagy az órák csak percnyi pontossággal jelzik az időt! Már Oskar Peschel német geográfia-történész is hangoztatta, az elmúlt években pedig Fleck Alajos — újabban pedig tőle függetlenül Jerzi Dobrzyczki (Varsó) — eléggé meggyőzően bizonyította, hogy az ókorban és a korai reneszánsz idején csak a legritkább esetben végeztek földrajzi hosszúságkülönbség mérést csillagászati alapon (Peschel, 1865; Fleck, 1979; Dobrzyczki, 1984). Valószínűleg a legtöbb hosszúságértéket glóbuszon vagy térképen végzett távolságmérésekből számolták ki.* A XVI. századtól —• elsősorban a tengerhajózás céljaira — új csillagászati hosszúság-meghatározási módszereket dolgoztak ki: pl. a holdtávolságok és a Hold-delelések módszerét (Howse, 1980). A szárazföldi térképezésben hosszú ideig a „klasszikus" módszerek uralkodtak: a nap- és holdfogyatkozások időpontjainak, a Hold csillagfedéseinek és együttállásainak megfigyelése. A XVII. századtól a távcső alkalmazása és az ingaóra feltalálása jelentős növekedést hozott a hosszúságmérések pontosságában. A távcső lehetővé tette a Jupiter-holdak fogyatkozásainak észlelését, továbbá a csillagfedések pontosabb megfigyelését is. A mérési pontosságok értékelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az észlelés kisméretű (hordozható) terepműszerekkel vagy obszervatóriumi körülmények között, jól beszabályzott eszközökkel történt-e? Általában a terepi mérések 10—20-szor pontatlanabbak az obszervatóriumi adatoknál (Bartha, 1977). A magyarországi első adatok és táblázatok Az első ismert táblázat, amely a Kárpát-medence (Magyarország) több városának és más földrajzi pontjának koordinátáit tartalmazza, a XV. század első harmadából származik. Reinhardus mester két külön táblázatban 91, ill. 337 európai hely „nemptolemaioszi" eredetű szélességét és hosszúságát sorolja fel (Durand, 1952). Ezek közül 12 jól azonosítható helység és 3 azonosíthatatlan pont esik Magyarország területére (Bartha, 1983). Sajnos nem tudjuk, hogy Reinhardus milyen úton nyerte adatait, de nagyon valószínű, hogy térképi mérésekből állapította meg a földrajzi szélességet és hosszúságot (Bemleithner, 1955). Ezért a hibák elemzésénél a Bécshez, ill. Prágához mért hosszúságkülönbségeket vettük figyelembe (Bartha, 1983). A hat legjobban meghatározható hely: Brassó, Buda, Kassa, Nagyvárad, Pécs és Pozsony hosszúságának négyzetes középhibája ±0,5°. A legnagyobb eltérés a valóságos értéktől —3,0° (Pécs), a legkisebb +0,3° (Pozsony). Ezek a hibák jól egyeznek a Fleck Alajos által feldolgozott középkori koordinátatáblákéval (Fleck, 1977). Ez viszont azt bizonyítja, hogy a XV. század koordináta-adatsora valóban nem csillagászati mérés eredménye. Másrészt a Reinhardus-táblázat azt is megmutatja, hogy a korai reneszánsz idején a Kárpátmedence földrajza nem volt kevésbé ismert, mint Délvagy Nyugat-Európáé ! Bár a XV. század második felében több, jó képességű csillagász is tevékenykedett Magyarországon, mindeddig semmi nyomát sem sikerült fellelni annak, hogy földrajzi hosszúságméréseket végeztek volna (Bartha, 1981; Zinner, 1967). A gyakran emlegetett „nagyváradi kezdőmeridián" és a „budai nulldélkör" csupán téves feltételezés alapján került a köztudatba.** A török hódoltság kora azután minden ilyenfajta mérést meggátolt. Az első magyarországi alapmeridiánt az 1670-es években jelölték ki Nagyszombatban, valószínűleg csillagászati mérések alapján. Ennek nyomát az 1677. évre szóló nagyszombati kalendárium címlapját díszítő kis fametszetű Magyarország-térképen láthatjuk. A nagyszombati bázismeridiánt talán még a jezsuita egyetem matematikusa, Johannes Misch (1613—1677) határozta meg, a térkép vélhetőleg a polihisztor Szentiványi Márton (1633—1705) munkája (Bartha, 1978, 1981). Az I. nagyszombati alapmeridián hibája Bécshez viszonyítva 17', ami ebben a korban már eléggé durva eltérés. Á térképen ábrázolt 54 helység hoszszúságából számolt négyzetes középhiba azonban csak ±0,1° (Bartha, 1978). Ez nagyjából azonos a korabeli nyugat-európai térképek hosszúságainak hibájával. Pl. W. J. Bleau 1635-ben megjelent nevezetes Duna-térképének 10 jelentős helysége átlagosan ± 10' középhibát mutat. A nagyszombati térkép tehát nem pontatlanabb más, korabeli munkánál: az évszázad jellegzetes alkotása. Ugyanilyen nagyságrendű középhibákat találunk gr. Luigi Ferdinando Marsigli (1658—1730) itáliai hadmérnök, polihisztor természetkutató magyarországi méréseinél, amelyeket munkatársával, Johann Christof Müller (1673—1721) térképésztiszttel végzett Magyarországon, 1690—1697 között (Longhena, 1930). Marsigli előbb a londoni Royal Societyhez benyújtott tervezetében (L. F. Marsigli Danubialis Operis Prodromus... Nürnberg, 1702), majd * Figyelemre méltó, hogy Fleck Alajos pécsi geodéta és Jan Dobrzycki varsói tudomány-történész a középkori és a reneszánsz földrajzi koordinátáinak eredetét illetően, különböző kiinduló pontból vizsgálva a kérdést, lényegileg azonos eredményre jutottak. ** Számos tanulmányban olvasható, hogy G. Peuerbach, 1450 körül a nagyváradi délkörre számolta fogyatkozás-táblázatát; utóbb Regiomontanus, majd J. Tollhoppf az esztergomi, ill. a budai meridiánra készített táblázatokat. Valójában semmi nyoma, hogy ezeket a hosszúsági köröket más, ismert délkörökhöz viszonyítva meghatározták volna! Legfeljebb arról lehet szó, hogy az eredetileg jobbára Bécs nullmeridiánjára számolt táblázatok adatait átszámolták az említett városok térképről leolvasott, vagy méginkább csak becsült földrajzi hosszúságára!