Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1985)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szabó József: Gondolatok Hunfalvy János életművéről
Dr. Szabó József GONDOLATOK HUNFALVY JÁNOS ÉLETMŰVÉRŐL NÉHÁNY XIX. SZÁZAD KÖZEPI FÖLDRAJZI IRÁNYZAT TÜKRÉBEN ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány Hunfahy János életmüvének elmélyültebb és differenciáltabb értékeléséhez kivan segítséget nyújtani. Nagy összefoglaló regionális földrajzi munkáinak rövid méltatásán túl arra hívja fel a figyelmet, hogy Hunfahy életművének különösen kiemelkedő értékű fejezetét képezték egyetemi előadásai. Erre pedig alig figyelt fel a „Hunfalvy-irodalom". A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy Hunfahy nak a folyószabályozások tárgyában írt munkái az alkalmazott földrajz hazai megteremtésére irányuló korai kísérletként is értékelhetők. Hunfalvy Jánosra rendszerint évfordulók kapcsán szoktak emlékezni. Végiggondolva életpályája főbb állomásait, azt kell megállapítani, hogy 1985 nem kínál semmiféle jeles alkalmat munkásságának felidézésére. Hacsak arra nem gondolunk, hogy a 15 éves cipszer fiú, Hunsdorfer János 1835-ben (tehát 150 éve) hagyja el először szűkebb pátriáját, a Szepességet, hogy a miskolci evangélikus gimnáziumba iratkozva magyarul kezdjen tanulni. Bizonyosan nem a legfontosabb mérföldkő ez a tudós Hunfalvy János (Bars László tusrajza) életében, de alkalmasint az első lépés azon az úton, amely a tátraalji Nagyszalók jobbágyfiából, Hunsdorferből magyarságára büszke Hunfalvyt csinált. A dátumokkal játszadozva talán arra is felfigyelhetünk, hogy az élete alkonyán járó professzor egyik utolsó jeles tanulmánya éppen 100 éve látott napvilágot a Budapesti Szemlében: ebben az Alföld folyóiról értekezik (HUNFALVY J. 1885). ír tehát az Alföldről, amelynek természeti képét valamennyi magyar táj közül a legsokrétűbben és leghangulatósabban festette meg Egyetemes földrajza akkor már nyomdában lévő II. kötetében, és ismét elmondja szigorú véleményét a magyarországi folyószabályozásokkal kapcsolatban. Ez a téma élete utolsó évtizedében különösen izgatta, s több vitairatnak is beillő tanulmányban igyekezett a kérdés földrajzi aspektusait megvilágítani. Szinte jelképes, hogy utolsó, életében megjelent munkája is a vízszabályozás kérdését taglalja (HUNFALVY J. 1888). Hunfalvy élete egyébként annyira tálcán kínálja a véletlen, de életműve lényegével összefüggő dátumpárhuzamokat, hogy szinte lehetetlen eltekinteni ismételt felidézésüktől. Arra a különleges egybeesésre gondolok, hogy a földrajz első magyar egyetemi tanárának születése évében, 1820-ban foglalta el a berlini egyetemen Németország akkor alapított első földrajzi tanszékét az a Karl Ritter, akinek nagy hatású ún. összefoglaló földrajzi irányzatát Hunfalvy későbbi geográfus pályáján munkássága vezérfonalának tekintette. Ritter geográfiájának elemzését választotta akadémiai székfoglalója tárgyául 1859-ben — újabb véletlen! —, mindössze két hónappal Ritter halála előtt. Hunfalvy életműve jelen felidézésének terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé az életút és a munkásság részletes bemutatását, a legfontosabb esemé-
