Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Az ország területének felmérése és a szabályozások megkezdésének előkészítésére tett intézkedések

Az ország területének felmérése és a szabályozások megkezdésének előkészítésére tett intézkedések AXVIII. században végre hazánkba is elérkezett a békés időszak, és az akkor Európában megindult modern gazdasági irányzatok - a fiziokratizmus és a merkantilizmus — sem maradtak hatás nélkül Magyarországon a gazdaságot irányító kormányzat előtt. Habár a fejlődésnek számtalan gazdasági és társadalmi akadálya volt — elsősorban a két évszázados háborúban lepusztult ország — valamint az adózási kiváltságot élvező nemesség, továbbá a gazdálkodást béklyóba szorító ősiségi törvény, az abszolút módon kormányzó, de felvilágosult uralkodók intézkedést tettek az akadályok leküzdésére. Kétségtelen, hogy a legfontosabb feladat az ország területének megismerése volt, hiszen hazánkat ebben az időben külföldön „terra incognita"- nak, ismeretlen földnek tekintették. Az ország politikai megbékítése után a természeti viszonyok pacifikálása került az előtérbe. A régi és az újabb birtokosok legalább annyira érdekeltek voltak abban, hogy megismerjék az uralkodóhoz való hűségük jutalmát, a birtokaikat. Az ezt övező ismeretlenség feloldása érdekében meg kellett kezdeni a felmérési és térképezési munkákat, ehhez megfelelő szakemberekre volt szükség, akik képesek voltak a felmérések befejezésére, a szabályozási tervek elkészítésére, majd ezek alapján a szükségessé váló vízépítési munkák elvégzésére. Mivel ezzel a témával korábban megjelent könyvünkben

1 már részletesen foglalkoztunk, itt csak azt említjük meg, hogy a kormány a szabályozások előkészítésére királyi biztosokat nevezett ki. A Felső-Tisza vidékére 1783-ban báró Orczy Lőrinc (1718-1789) mérnök-generálist, a Tisza-Körös vidékre pedig báró Vay Miklós (1756-1824) hadmérnök tábornokot, aki 1804 és 1824 között ellenőrizte a vármegyék által végrehajtott szabályozásokat és szervezte az érintett terület felmérését, a szabályozások előkészítését. Mint szabályozási biztos Vay irányította a Körös-Berettyó-Hortobágy felmérésére az 1816. évi nagy árvíz után Huszár Mátyást, akit a Vízi és Építési Igazgatóság Nagyváradi Kerületi Hivatalának vezetőjévé neveztetett ki, s aki mérnöktársaival meg is kezdte a felmérési munkákat. A mappáció eredményét „ Vízrajzi értekezésiében írta meg, amelyet az előző fejezetekben tészletesen ismertettünk. Huszár értekezésében javaslatot tett a Körösök és a Berettyó szabályozására is. Az első királyi biztosok kinevezésével egy időben kezdődött meg a Mirhó-gát kiépítése is. Atöbb szakaszban-1753-ban, 1760-ban és 1786-ban-épülttöltés 1787 tavaszára készült el. A gát építése érdekében Kunhegyes, Kisújszállás, Túrkeve, Karcag, Kunmadaras és Kunszentmárton lakosai tettek a legtöbbet, de támogatta Heves vármegye és az 1783-ban királyi biztossá kinevezett Orczy Lőrinc báró is, Pusztataskony földesura. A töltés hossza elkészítésekor 613 öl (1160 m) volt, alapja 24 öl (46 m), koronaszélessége 12 öl (23 m). 1 Dunka-Fejér-Papp: A Közép-Tiszántúl vízi története. Bp., 2003. 50-57. p.