Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Az ország területének felmérése és a szabályozások megkezdésének előkészítésére tett intézkedések
Huszár Mátyás szabályozási javaslata írásában előre bocsátja, hogy „A Tiszával, mint a Körösök közös befogadójával, annak teljes szabályozása szempontjából nem kellfoglalkozni, mivel az csakis a folyó egészének és a helyi körülményeknek az ismeretében történhet, e helyen csak azt kell figyelembe vennünk, ami a szabad lefolyást és az általános feltöltődés megakadályozását illeti. " A Tiszát a továbbiakban félretéve csak a Nagy-Körös torkolati szakaszát vizsgálja, hogy a lefolyás mindig biztosítva legyen, s a Tisza visszaduzzasztó hatását gátakkal ki lehessen védeni. Ezen kívül foglalkozik a Nagy-Körös szabályozásával, valamint az ott tervezett átvágásokkal. A Hortobágy és az Árkus kiágazásait - melyeken a Tisza vize kitör - ugyanolyan keresztgátakkal javasolja elzárni, mint amilyenekkel 40 évvel korábban a Mirhó-fokot elrekesztették. Huszár Mátyás Körös-mappációjának átnézeti térképlapja A Berettyó szabályozásához és a körülbelül 7 négyzetmérföld (403 km 2 ) nagyságú Berettyó Sárrétje lecsapolásához, amely a Hortobágyból és a Kakatból származó mocsarakkal van kapcsolatban, a következő munkákat javasolja elvégezni: „A vízrajzi helyzet áttekintése alapján tudjuk, hogy e patak az alsó szakaszon szilárd földfelületen nagyon kanyargósán és kis eséssel folyik. 5 ¥2 mérföld(41,7 km) megtétele után medre a kiterjedt mocsarakban elveszik. A felső szakaszon, laza talajban haladva esése megfelelő, de medrea malomgátaktólhelyenkéntfelemelkedett, eliszaposodottéstönkrement. Környékén igen sok alacsony terület van, ahol egyenes irányú kiágazások szakadnak le belőle. A helyi körülmények ismeretében ésamérési eredmények összehasonlításávalazalábbiakra lehet következtetni. Ha a Berettyó alsó szakaszán rendezik a vízfolyást, ez nem fogja sem a lefolyást elősegíteni, sem a szabályozási munkát — célszerűen — megrövidíteni. Az állandó mocsarakon át ugyanis elkerülhetetlenül szükséges még egy 5 ¥2 mérföld (41,7 km) hosszúságú árok, amelynek folytatásaként a kanyargós mederben a vízjárást 10 ¥2 mérföld (kb. 80 km) hosszúságú gátakkal kell állandósítani, a legalsó szakaszon, az igen alacsony területen pedig a vizek kiáradása csak rendkívül magas gátakkal akadályozható meg.
