Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Jeles műszakiak a Hortobágy és a Berettyó medencéjében

legkisebb négyzetek minimalizálásán alapuló módszert, melyet Hägen a vízépítés terén már alkalmazott, az árvízjelzésnél pedig a francia Allard a Szajna vízállásainak meghatározására használt. Ez a módszer évszázadunk elején még hatalmas munkát igényelt, Korbély ennek ellenére ezzel a módszerrel kiszámította a Tisza szegedi és csongrádi, valamint a Sebes-Körös és a Berettyó fontosabb vízmércéire vonatkozó legvalószínűbb előrejelzési összefüggéseket. Ezt a hatalmas manuális munkát ma már számítógépekkel könnyedén el lehet végezni, s amikor dr. Vágás István és munkatársai Korbély számításait leellenőrizték, csak kisebb eltéréseket találtak. Korbély József, mint gyakorló mérnök, - maradandó alkotásokat hagyott maga után a Berettyó folyó völgyében, mint elméleti szakember irodalmi műveiben összefoglalta a Tisza-völgy rendezésének történetét, a szabályozások eredményeit, árvízjelzésre vonatkozó módszerével pedig irányt mutatott az előrejelzés pontos meghatározására, kiegészítve ezzel az elméleti vizsgálódásokra hivatott vízügyi szerv - a Vízrajzi Intézet - munkáját. Korbély 1921. szeptember 22-étől Debrecenben a Vörösmarty u. 4. sz. alatt lakott 1939. április 22-ig, amikor is hosszú, súlyos betegség után elhunyt. Sírja szeretett feleségével, Fráter Violával együtt a Debreceni Köztemető I.B. liget 47. külön sírhelyén van. Vázsonyi Ádám

8 1901-1973 Budapesten született 1901. február 15-én. A budapesti József Nádor Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, de ezt követően közel egy évig munkanélküli volt, míg 1925- május 18-án állást kapott a „Pittel és Brausewetter Vasbeton és Mélyépítő" osztrák cég budapesti fiókjánál, mint építésvezető-helyettes. Ezt követően dolgozott a SzolnokZagy varékas-Újszászi Armentesítő Társulatnál, a Hosszúfoki Armentesítő Társulatnál, majd állami szolgálatba lépve 1929-től különböző folyammérnöki hivataloknál vállalt mérnöki munkát: Gyulán, Baján, Szatmárnémetiben és Nyíregyházán. 1931-33-ban a bajai Deák Ferenc-hajózózsilip felújítási munkálatait vezette. 1934-ben nevezték ki a szombathelyi kultúrmérnöki hivatalhoz. 1936-ban megbízták a Békésszentandrási Vízlépcső építésének vezetésével, majd 194l-ben az ekkor szervezett szatmárnémeti folyammérnöki hivatal élére került, ahol korszerűsítette a Felső-Szamos és a Kraszna területének ár- és belvízvédelmét. 1944 végén hivatalát Vásárosnaményba költöztette át, majd a Szamos és a Kraszna hídjainak újjáépítésével a vízügyi szolgálat dolgozóit is bekapcsolta az újjáépítés munkájába. Tervezte és irányította Vásárosnaményban a Krasznán átvezető 100 m hosszú és 5 m széles közúti terhelést is bíró fahíd építését. Pályafutásának a háború végéig tartó első felében volt beosztott mérnök, kir. segédmérnök, kir. mérnök, kir. főmérnök, műszaki tanácsos, műszaki osztálytanácsos. A társulatok államosítása és az Országos Vízgazdálkodási Hivatal megalapítása a Nyíregyházi Folyammérnöki Hivatalnál érte. Ekkor alapították meg a Vízgazdálkodási Körzeteket is, s 1948. október l-jén nevezték ki a Debreceni Vízgazdálkodási Körzet vezetőjévé, amely beosztását 1951. január 31-ig látta el. 1951. február 1. és február 28. között a Budapesti Vízgazdálkodási Körzet vezetője volt. Az átszervezés után a Budapesti Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztályvezetője lett, 1953. április 1-től a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban és az Országos Vízügyi Főigazgatóságon volt igazgatási osztályvezető. Vízügyi munkáját a Vízgazdálkodási Kutató Intézetnél, mint tudományos főmunkatárs fejezte be. Hosszú vízügyi szolgálata alatt ár- és belvíz