Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Mederszabályozások a XIX. században

A szabályozási munkákat 1854. november 9-én Szeghalom mellett a BakonszegSzeghalom közötti Berettyó csatorna kiásásával ünnepélyesen indították meg. A csatorna kiépítési munkái 1865-ig tartottak, s a Berettyó társulat 1865. május 10-i közgyűlésén jelentették be, hogy „az Ó-Berettyó nagysárréti kiágazása el lett kötve, s a Berettyó egész víztömege a nagy csatornába, s ezen keresztül a Sebes-Körösbe be lett kötve. " Jóval korábban, már 1857-ben elkészült a Sebes-Körös 11. sz. átmetszése, s ezzel létrejött a kapcsolat Szeghalom alatt a régi mederrel. A töltések azonban ekkor még igen hézagosak voltak, Szalárd és Bakonszeg között csak a hajlatokban készültek elzáró töltések, viszont Bakonszeg és Szeghalom között mindkét oldalon hiánytalanul megépült a tervezett töltés. 1867-ben azonban a felső szakaszon a hézagos gátkiképzés miatt a hosszan tartó árvíz a magaspartokon átfolyt, így Esztárnál is, (a Kék-Kálló korábbi kiszakadásának áttöltésén) és az áradás Nagyrábé, Nagybajom, Dancsháza, Báránd és Földes határában különösen nagy károkat okozott. 1871-ben megszűnt az ingyenes közmunka. Ettől kezdve a szabályozási munkák vállalatba adás útján épültek. Az 1879- évi szegedi nagy árvíz után a kormány külföldi szakértőkkel vizsgáltatta meg a Tisza völgyében végzett szabályozási munkákat. A Bizottság Körös—Berettyó— Hortobágy folyók szabályozását is felülvizsgálta, s megállapította, hogy ezeknek a folyóknak a szabályozása szakszerűen történt, helyesnek tartották, hogy a Körös-völgy árvízét a Tisza áradása előtt kívánják levezetni. Elismerték, hogy bár a szabályozás előtt az árvizek levonulása itt volt a legkedvezőtlenebb, mégis itt oldották meg a legszakszerűbben. Egyedül a töltések egymástól való elégtelen távolságát kifogásolták, ami az árvízszintek emelkedésének állandó előidézője. Javasolták a Körös betorkollásánál Mezőtúr határában zsilip építését, ami aztán 1888-89-ben meg is épült. 1879-ben és 1881-ben ismét jelentős árvíz vonult le a Berettyó völgyében, előbbi 5, utóbbi 14 helyen szakította át a töltést, Szentpéterszegnél, Hencidánál (itt önhatalmúan vágták át a töltést), Szeghalomnál pedig a magasparton bukott át a víz, amit aztán a mentett oldalról csak a szivárgás és a párolgás tüntetett el. Az 1879. évi árvíz hatására a töltéseket a legnagyobb vízszint fölé 1 m magasságra építették ki. 1886-ban megépítették a Kösmő töltését. 1888-ban márciusban volt az 1881. évi nagyvizet is meghaladó, - rohamosan emelkedő - árvíz a Berettyó folyón. De töltésszakadás nem volt! Mert a rendezett állapotú Berettyó egymástól 120 m távolságra kiépített töltése kivédte a nagyvíz támadását. Ugyanígy nem volt töltésszakadás 1889-ben és 1890 januárjában sem. Az 1888. évi árvíz után 1893-ban eltávolították a hullámtérből a Csiki-éri magaslatot, 1888-ban pedig a a kismarjai malomzugot. A folyó alsó szakaszának töltését az 1896. évi legmagasabb árvízszint felett 120 cm-es biztonsággal és 4 m koronaszélességgel építették ki, melyet a szeghalmi belsőségi kerteknél 150 cm biztonságra és 5 m koronaszélességre növeltek. A Kék-Kálló rendszer és a Sárréti csatorna megépítése megoldotta az Alsó-nyírvíz vidéken és Derecske alatt keletkezett belvizek problémáját. Az 1913. év bebizonyította, hogy nyáron is kell árvízzel számolni. Az árvízszint július hónapban a szeghalmi szakaszon meghaladta az 1895. évi legmagasabb árvízszintet.