Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Jeles műszakiak a Hortobágy és a Berettyó medencéjében

mérnökévé választotta, de megbízatásáról a provizórium alatt lemondott. 1863-tól a Temes-szabályozó társulat főmérnöke. Apjával és bátyjával ellentétben - akik elsősorban gyakorlati szakemberek voltak — Bodoki Lajos elméleti téren is kitűnt és érdemes szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Főleg a folyók vízmozgása és sebességének elméleti vonatkozásai érdekelték. 1868-ban a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében jelent meg: „A folyókban és csatornákban folyó víz mozgásának elmélete" című értekezése. A tanulmány megírására Herrich Károlynak 1867-ben Vásárhelyi Pál munkásságáról mondott emlékbeszéde ösztönözte, melyben kiemelte Vásárhelyinek saját tapasztalatai és mérései alapján különböző folyóinkon a vízsebességmérésben elért eredményeit és következtetéseit, melyek legalább 30 évvel előzték meg kora tudósait. Vásárhelyi elméletét ugyanis amerikai mérnökök csak 1850-60 között bizonyították be a Mississippin végzett méréseik alapján. Bodoki Lajos lefordította az amerikaiak Bodoki Lajos munkáját, s hozzá fűzött értekezésében kiemelte Vásárhelyi szerepét a síkvidéki folyók természetének feltárásában. 1868-ban meghalt bátyja, s e szomorú esemény kapcsán Bodoki Lajos visszakerült Gyulára, s átvette azt a munkát, melynek megvalósításában atyja és bátyja oly nagyot alkottak. Mint a Körös-Berettyó társulat főmérnöke, négy éven keresztül irányította a terület vízépítési munkáit. 1872- ben a Duna szabályozásához nevezték ki, s ekkor visszakerült Budapestre. 1873- ban az „Al-Duna szabályozás akadályai" címmel értekezett az Al-dunai hajózás problémáiról. Ebben a tanulmányában fejtette ki, hogy az Al-dunai hajózás biztonságához a szükséges vízmennyiség érdekében nemcsak a medret kell mélyíteni, hanem a vízsebességet is csökkenteni kell. Irodalmi munkássága kiterjedt az alföldi folyók, a Rába és a Duna budapesti szakaszának szabályozására is. 1876-ban a Duna az 1838-as nagy jeges árvízhez hasonlóan ismét elöntéssel fenyegette az ország fővárosát. Bodoki Lajos több szakember ellenkezése dacára saját felelősségére átvágatta a soroksári Duna ágat, melyet korábban véd töltéssel láttak el. Ezzel a főváros az árvízi elöntéstől megmenekült, Bodokit pedig Budapest díszpolgárává választották. 1880-ban előterjesztést készített a kormánynak a Tisza és mellékvizei szabályozása ügyében. Ugyanebben az évben javaslatot tett a Felső-Duna szabályozására is. A közmunka és közlekedésügyi miniszter a javaslatot elfogadta és utasítást adott a tervek elkészítésére. Nem egészen egy év alatt a tervek elkészültek, azokat az Országgyűlés