Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Jeles műszakiak a Hortobágy és a Berettyó medencéjében

Amikor munkáját a Berettyó völgyében megkezdte, éppen az 1888. évi nagy árvíz utáni gátszakadások és az ezt követő árvizek miatt a fiatal mérnök egy szárnyaszegett társulatot talált. Korbély mindenek előtt megismerte a folyót, a korábbi árvizeket, s az árvizek előidézésében különösen nagy szerepet játszó jégtorlódások okait. Ezeket az ismereteket hasznosította a gyakorlatban, ezek alapján szabályozta, illetve megszüntette a meder elfajulásait, a hullámtér szűkületeit. Egyúttal megkezdte az árvédelmi töltések erősítését és magasítását. Elkészítette a folyó árterületének belvízszabályozási tervét, s az árvízmentesítéssel együtt a főcsatornák építése is megkezdődött. 1897-ben elkészült a Társulat első nagyobb szivattyútelepe, a kernyei szivattyútelep. Az elvégzett munkák eredményeként az árvizek kártételei csökkentek, majd megszűntek, a belvízrendezések eredményeként pedig több olyan területet vehettek mezőgazdasági művelés alá, melyek helyén korábban nádas, vagy terméketlen rét volt. Végrehajtotta a terület műszaki ártérfejlesztését, osztályozását. Nem kereste az olcsó megoldásokat, hanem mindig a teljes biztonságra, a tökéletes munkára törekedett. Elért eredményei, a mezőgazdasági művelésbe fogható területek növekedése, az ár- és belvízveszély csökkentése, az érdekeltség terheinek általa kidolgozott igazságos elosztása megnyerte számára a Társulat tagjainak és a terület lakosainak bizalmát, akik munkájában egységesen támogatták. A területtel kapcsolatos összes műszaki szabályzatot Korbély készítette el. Fáradtságot nem ismerve, a helyszínen irányította az árvízvédekezést, így az 1919. és az 1925. évi áradások elhárítását is. Elete összeforrott a terület vízgazdálkodásának fejlesztésével. Gyakorlati munkásságának fél évszázados eredményei meghatározták a terület ár- és belvízvédelmi biztonságát, s az általa készített művekre alapozhatták az utóbbi évszázad fejlesztéseit korunk műszaki dolgozói, mely így alkot ma teljes egészet. Szakirodalmi munkássága az 1901-ben megjelent, Bihar megyét bemutató monográfiában kezdődött, melyben Korbély írta a „Bihar vármegye hegy és vízrajza, Bihar vármegye geológiai viszonyai", valamint a „Vízszabályozás és árvédelem" című fejezeteket. 1907-ben két alkalommal tartott előadást a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályán, ahol „Az árvízjelzés, tekintettel a Körösök és a Berettyó vízjárására, valamint a Tisza szegedi és csongrádi vízállásaira" című tanulmányát ismertette. 1909-ben tette közé a fent említett egylet Korbély „Árvízjelzés" című tanulmányát, melyért Hollán-pályadíjjal tüntették ki. A Vízügyi Közlemények 1915. évi füzetében jelent meg „Árvizekről" című tanulmánya. Ugyanezen folyóirat 1916. és 1917. évi füzeteiben ismertették a „Körösök és a Berettyó szabályozása" című művét. Ezt egészítette ki 1918-ban megjelent kisebb műve „A Kettős-Körös vízjárása" címmel, melynek megírására a folyó 1915. évi nagy árvize késztette. Élete munkássága nem lett volna teljes, ha nem írja meg a „Tisza szabályozása" című művét, mely 1937-ben önálló könyvben Debrecenben, saját kiadásában jelent meg. Kiterjedt szakmai munkásságával tanulmányunkban nem tudunk részletesen foglalkozni, csak az árvízjelzéssel kapcsolatos számítási módszereiről emlékezünk meg igen röviden. Tanulmányában a legkülönbözőbb szempontok alapján megszerkesztett grafikonokon mutatta be azokat a tényezőket, melyekből a változó vízszintekre befolyással bíró tényezők megállapíthatók. A grafikus módszert azonban nem tartotta minden tekintetben megfelelőnek, ezért hazánkban először alkalmazta a Gauss által kidolgozott