Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Jeles műszakiak a Hortobágy és a Berettyó medencéjében
A Duna-mappációját követően még szebb és nagyobb feladat várt Vásárhelyire: a Tisza szabályozásának előkészítése. Már 1833-ban megkezdte Lányi Sámuel vezetésével egy mérnökökből álló csoport a Tisza és mellékfolyói térképezését és vízrajzi felvételét, mely 1842-re teljesen el is készült. Ebből a Tisza és felső mellékfolyóinak vízrajzi felvételei már Vásárhelyi utasításai és irányítása alatt készültek. A Tiszáról készült mappák a külföldi szakértők elismerését is kiváltották azzal, hogy a legkisebb részletekre is kiterjedtek, az egész Tisza-völgy térképén rögzítették az 1830. évi legnagyobb és az 1842. évi legkisebb vízszintet, a helyes ártért. A munka eredménye több ezer keresztszelvény, s néhány száz vízemésztési szelvény is lett, s a felvett adatok alapján megszerkeszthetővé vált az egész Tisza hossz-szelvénye. Ezeknek az adatoknak alapján volt bátorsága kimondani, hogy a természet mást törvényt követ, mint amelyet eddig előttünk századok óta felállítottak. Vásárhelyit ennek a merész kijelentésnek a kimondására az a tapasztalat vezette, hogy a vízsebességmérésben eddig felállított tételek a valósággal nem egyeznek meg, mert ha az eddig használt formulákkal számítunk, azok a valóságban hol többet, hol kevesebbet mutatnak. Vásárhelyi tehát a különböző mélységekben vett sebességeket másodfokú szabályos görbe pontjainak tagjainak tekintette és aritmetikai úton végrehajtott számításait és interpolációit a valóságban megmért adatok a harmadik tizedesig igazolták. Ezeket a tételeket amerikai mérnökök 30 évvel később a Mississippi felvételekor analitikai úton maguk is bebizonyították Ezekről a kutatásairól az Akadémián is tartott előadást, s ennek hatására választották az Akadémia rendes tagjává. 3 Vásárhelyi a rendelkezésére álló felmérések alapján éjt nappallá téve készítette el a Tisza Vásárhelyi Pál szabályozásának „Előleges javaslatát", amelyet felettesei elvben elfogadtak. Vásárhelyi elsősorban a lefolyás akadályainak megszüntetéseié és ezzel a vizek gyorsabb levezetésére fektette a hangsúlyt. Ennek érdekében a Tiszán Tiszaújlaktól a dunai torkolatig 122 kanyarulat átvágását tervezte, s azok mellett - nem nagy távolságra - az alacsonyabb partokon töltést kívánt építeni. Következő tészletesebb javaslatát már az időközben - 1846. január 26-án - megalakult „Tiszavölgyi Társulat"-nak adta be, mely 3 Richter Károly: Értekezés Vásárhelyi Pál felett. Mérnök Egylet Közlönye, 1867. 5-15. p.
