Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában

A végrehajtott vízrendezési munkák eredményeként a művelési ágak s következők szerint változtak meg: Művelési ág A társulat megalakulása előtt kh A társulat megalakulása előtt % 1930-ban kh 1930-ban % Szántó 6 050 24.7 10 820 44.1 Mocsár 1 695 6.9 Rét 9 070 37.0 9 116 37.2 Legelő 7 706 31.4 4 585 18.7 Összesen: 24 521 100.0 24 521 100.0 A Társulat megalakulása előtt érdekeltségi területéből szinte minden évben víz alá került 8 600 ha. A rendezési munkák befejezése után az elöntés megszűnt. A Berettyó eredeti 224 km hossza a végrehajtott 80 mederátmetszés következtében 89 km-tel rövidült meg, s ezzel növekedett a kisvizeinek és nagyvizeinek esése is. A Társulat székhelye az 1948-ban történt államosításig Debtecenben volt.

34 A Társulat érdekében különösen sokat tevékenykedett gr. SZAPÁRY Gyula, gr. SZAPÁRY György, gr. BETHLEN Pál, br. VÉCSEY József, dr. VÁRADI SZABÓ János, dr. VÁSÁRY István, SIMONFFY Imre, BERNÁTH István, BABICS József, nagyszögyéni SZÖGYÉNY János, TISZAI E. Pál, dr. VERESS Géza, dr. VARGHA Elemér és BENEDEK Lajos. A Hortobágy-Berettyó Belvizeket Szabályozó társulat A Hortobágy medrén levonuló tiszai kiöntések és a Hortobágy belvizei Püspökladány alatt ömlöttek be a Nagy- vagy Bihari-Sárrétbe. A Berettyó a Sárrétből Bucsa alatt lépett ki és kanyargós medrén vezette le a Nagy-Sárrét fölös vizét, és Mezőtúr alatt torkollott a Hármas-Körösbe. 1865-re a Hortobágy-Berettyó völgyében az árterületet mentesítették az árvizektől. A társulatok azonban egyetlen lépést sem tettek annak érdekében, hogy Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás, Karcag, Kunmadaras és Püspökladány határát a belvizektől megvédjék. Pedig a belvizek a területen az árvizekhez hasonló veszélyt jelentettek. Például az emlékezetes 1888-as nagy árvíz a Hortobágy medencében 87 000 ha-t Öntött el, de ennek kiterjedése nem sokkal volt nagyobb az 1879-es belvíznél, amikor több mint 59 000 ha-t borított a víz. A birtokosok számára egyformán rossz volt, ha a földjüket az árvíz, vagy pedig a belvíz lepte el. A belvizek elleni védekezés gondolata egyébként már az 1850-es évek közepén megjelent a hazai szaksajtóban. Gr. DESSEWFFY Emil például 1853-ban javaslatot

35 nyújtott be a Tiszadobtól Hortobágyig terjedő vidék vizeinek lecsapolására, amelyet egyébként a Tisza-szabályozás programja nem tartalmazott. Jóllehet a társulatok addig zömmel Előbb a Hatvan u. 2. sz. alatt, később a Kossuth u. 3. sz. alatt. Gazdasági Lapok, 1853. 581.p.