Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon

VI. Kerületi kir. Kultúrmérnöki Hivatal. Az 1885-ben megalkotott XXIII. te, az ún. „vízjogi" törvény új kötelezettségeket tótt a kultúrmérnöki szolgálatra, s a feladatok szaporodásával 1886-ban a budapesti székhelyű Országos Kultúrmérnöki Hivatal nyolc területi hivatalt hozott létre. Ekkor alakult meg a VI. Kerületi m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal kezdetben Budapest, majd 1892től Debrecen székhellyel. Működési területe az első időben felölelte Jász-NagykunSzolnok, Hajdú, Szabolcs, Szilágy vármegyék, valamint Debrecen, Szatmárnémeti sz. kir. városok közigazgatási területét. Hatáskörébe tartoztak a talajjavító és vízhasználati ügyek, a vízi társulatok felügyelete és a vízjogi törvény végrehajtása körül felmerült teendők ellátása, nem különben a folyammérnöki hivatal felügyelete alatt nem álló folyók, illetőleg folyószakaszok és patakok szabályozási ügyei. A kultúrmérnöki hivatal foglalkozott egészen az 1910-es évekig a városi és községi vízvezetékek és csatornák tervezésével is. A talajjavítási munkák terjedése, valamint a vízhasználatok iránti fokozottabb érdeklődés a kultúrmérnöki szervezet gyors fejlődését eredményezte. 16 Több mint hat évtizedes működése alatt a hivatalnál dolgoztak a következő mérnökök: VINNAY Géza, JÁRMY Tamás, CZVERDELY Andor, TÖRÖK Gábor, FÉLEGYHÁZY Pál, ACZÉL Géza, MESKÓ Kálmán, POVÁZSAY Pál, ZOLTÁNT K. Géza, MOLNÁR Endre, RAJCZI Kálmán, RUBINEK Tibor, UNGVÁRY György, NAGY Endre, SZÉKÁCS László, HUBERT Andor, GYÖRGY Béla, TORNÓCZKY János, PÁNCSICS Vilmos és JÓNY Iván. A közép-tiszántúli társulatok a millenniumi kiállításon A társulatok tevékenységükről az 1896. évi millenniumi kiállításon adtak számot. Az állami és társulati vízügyi szolgálat szervezetei a Városligetben külön - 1050 m

2 alapterületű — pavilonban jelentek meg. A díszes csarnok felállításának költségeihez a társulatok minden egyes ármentesített katasztrális hold után 1 krajcárral járultak hozzá. A kupolateremben egy szoborcsoport idézte fel a Tisza-szabályozása kezdetének emlékét. A jelképes tiszadobi „Urkomi magaslat"-on SZÉCHENYI szobra állt, mellette VÁSÁRHELYI Pál, de a mellékalakok között ott voltak a szabályozás szellemi vezetői, a métnökök, és a földet hordó, töltést építő, árvédekező munkások, a kubikosok. Nem hiányzott az emlékműről a vízhordó lány és a figuráns alakja sem. A kiállítási termekben a Közép-Tiszántúl területéről az állami szolgálatot a debreceni kultúrmérnöki hivatal képviselte. Bemutató anyagában elsősorban vízrendezési és vízhasznosítási művek tervei és iratai szerepeltek. Köztük voltak az Alsó Nyírvidéki Vízlecsapoló Társulat kiállított tárgyai is. A Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat árterének térképén kívül a Nem csupán a hivatalok száma növekedett, hanem a műszaki személyzet létszáma is. A Közép-Tiszántúl területén addig működő VI. Kerületi Hivatal területének déli felén, 1899-ben Nagyvárad székhellyel megalakult a XVI. Kerületi Kultúrmérnöki Hivatal. A VI. Kerületi m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal székhelye megalakulását követően Debrecenben, a Hatvan u. 2. sz. alatt volt, később Sas u. 4. sz. alá költöztek. A hivatal 1948-ban, a vízi társulatok államosításakor szűnt meg.