Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
A Hortobágyon, Hortobágy-Berettyón és az öntözőcsatornákon tervezett 430 km-es vízi út építése is holtpontra jutott. Befejezetlen műtárgyak, hidak, zsilipek és egyéb provizóriumok emlékeztetnek arra, hogy itt másra készültek. A munkák befejezését senki sem szorgalmazta - nem is szorgalmazhatta - hiszen a feladatok súlypontja Kisköre térségére helyeződött, egy irreális öntözésfejlesztési programmal. Az első vízügyi keretterv és a Közép-Tiszántúl vízgazdálkodása A Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítését az OVF megbízásából a Vízügyi Tervező Itoda vállalta el MOSONYI Emil akadémikus irányításával 13 . A munka 1954. április 30-án még „szigorúan titkos" minősítéssel került az érintett kormányszervek asztalára, de június 17-én, az Akadémia ülésén már megismerhette tartalmát a tudományos közvélemény. A kerettervet az a felismerés szülte, hogy az ország vízkészletei korántsem kimeríthetetlenek. A kormányzat tehát célul tűzte ki a vízügyi szolgálat elé, hogy egyrészt mielőbb valós kép álljon rendelkezésre az ország felszíni- és felszínalatti készleteiről, másrészt tisztázza: milyen módon lehet a készleteket növelni (feltárni) és — ezzel párhuzamosan — a rendelkezésre álló lehetőségek (térben és időben) milyen ipari, mezőgazdasági és lakossági igényeket elégíthetnek ki az elkövetkező 10-15 évben. A keretterv a tisza-völgyi vízkészletek elosztásakor a kiinduló feltételek között a csatornázott Tiszában másodpercenkénti 50 m 3-es meghagyandó élővíz-mennyiséget vett alapul, amelyre — mint a szerzők írták — nem az öntözővíz forgalom miatt, „hanem a Tiszába és mellékfolyóiba bevezetett szennyvizek hígítása érdekében van szükség és így az élővíz-forgalom biztosításának költségeit tulajdonképpen a szennyvizet bevezetők terhére kell írni!" A Tisza szabályozásáról a Kerettervben az olvasható, hogy a közel fél évszázadig tartó vízi munkák következtében az árvizek levonulásának időtartama 5-6 hónapról átlagosan évi két és fél hónapra csökkent, a folyó esése pedig 3,8 cm/km-ről átlagosan 6 cm/km-re nőtt. Ugyancsak tapasztalatként említették a szerzők, hogy a töltések közé szorított árvízhozamok és ezzel az árvízszintek az alsó folyószakaszon 2-3 méterrel megemelkedtek, a mederfenék és a kisvízszintek pedig az átmetszésekkel összefüggő sebességnövekedés következtében 1,5-2,5 méterrel süllyedtek. Ezen helyzeten igyekeztek a múltban is segíteni a kisvízszabályozással úgy, hogy a folyón - jégmentes időszakban - lehetséges legyen a 650 tonnás uszályokkal egészen Tiszafüredig közlekedni. A keretterv ennél tovább ment, s célul tűzte ki, hogy a jövőben 220 cm merülésű 1200 tonnás uszályok is közlekedhessenek a Tiszán. Ennek feltételeként irányozták elő a nagyvízi és középvízi szabályozás műveinek kiegészítését. A Tiszalöki Vízlépcső A Mt. 1952. augusztus 15-iki IV. sz. határozata alapján indultak meg az előmunkálatok. Az egyes részfeladatok irányítói Kertai Ede, Pap István, Goda László és Andor László voltak. Az általunk vizsgált kerettervi kötet a 11. számot viseli, s a Vízügyi Tervező Irodán dr. Kertai Ede főosztályvezető példánya volt.
