Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
mellett a teivben egy — előre nem megjelölt helyen (de a Csongrád és Szeged közötti szakaszon) építendő - duzzasztógát terve is szerepelt. A Tisza nem hajózható kisebb mellékfolyóival kapcsolatban a Keretterv a Berettyónál megemlíti, hogy annak alsó 22 km-es szakaszát a Keleti-főcsatorna a Felső Tiszával köti össze és a majdan megépülő körösladányi vízlépcső visszaduzzasztásának köszönhetően az is hajózható lesz. Ami a Közép-Tiszántúl másik jelentős vízfolyását, a SebesKöröst illeti, itt is a körösladányi duzzasztóban látták eleink a hajózhatóság zálogát. öntözőhajó a Keleti-főcsatornán Ha a Keretterv vízgazdálkodási nagylétesítményi koncepcióját tekintjük át, akkor érdekes megállapításokat tehetünk. A kiindulás, a viszonyítás fókuszában az öntözés állt. Miután a Duna völgyében nagykiterjedésű öntözésre alkalmas területek nem álltak rendelkezésre, ezért itt a nagylétesítményeket az energiatermelés és hajózás érdekeit figyelembe véve irányozták elő. A Tisza völgyében az öntözés elsőbbséget élvezett, csak utána következtek a hajózás és a vízető-hasznosítás szempontjai. A Keretterv tehát nagy teret szentelt az öntözések fejlesztésének. A Tisza völgyéről általánosságban megállapította, hogy a domborzati viszonyok nagy területek öntözését teszik lehetővé, de a csapadékviszonyok kedvezőtlenek, a talajok többnyire rossz vízháztartásúak, s a Tisza természetes vízhozamai önmagukban általában nem tudják kielégíteni az öntözővíz-igényt. Az egyidejűleg öntözhető alföldi területek nagyságát a Keretterv 5700 km 2-re tette. Ennek megfelelően az Alföldön mintegy 1 millió kh kiterjedésű öntözhető területtel számoltak, de feltételül szabták a Tisza- és Körös-csatornázás vízlépcsőinek megépítését, a vízpótló-rendszerek létesítését, a nagy öntözőcsatomák és szivattyútelepek, valamint egyéb létesítmények kialakítását. (Vízpótló műtátgyak hiányában a maximális öntözhető területnagyságot a Ketetterv 260 000 kh-ban állapította meg.) A Keretterv készítői leszögezték, hogy a Tiszát teljes hosszában csatornázni kell. Ügy ítélték meg ugyanis, csak a duzzasztóművek sorozatával érhető el 15 , hogy a vízpótAz 1963-ban megjelentetett Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai könyvsorozat vízlépcsőkkel foglalkozó kötetében a szerzők hivatkoznak az Országos Vízgazdálkodási Kerettervre, amely szerint a Tiszán még négy vízlépcső fog épülni: Dombrád, Vasárosnamény, Tiszabura és Csongrád térségében.
