Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
A nagy műtárgy üzembe helyezése 1954. május 9-én történt úgy, hogy a kitűzött határidő 12 tartása miatt szivattyúk nyomták a Tiszából a vizet a 45 km hosszú Hajózó- és Öntöző-fócsatotnába. Fő szempont a másfél milliárdos beruházás határidőre történő ünnepélyes átadása volt. A rendezvény szónoka HEGEDŰS András első miniszterelnök-helyettes (s egyben földművelésügyi miniszter) volt, akinek ünnepi beszédéből idézünk: „A Tiszalöki Duzzasztómű egyike népi demokráciánk legnagyobb létesítményének. Méltán sorakozik a legnagyobb beruházások - Sztálinváros, Inota, Komló, Kazincbarcika és a többi mellé. A Tiszalöki Duzzasztóműnek a nagylétesítmények sorába azonban különös jelentősége van azért, mert ez az első olyan nagylétesítmény, amely közvetlenül a mezőgazdasági termelés fejlesztésének érdekét szolgálja. Pártunk és kormányunk most a legfőbb felaáatának a áolgozók életkörülményei állandó és gyors javítását tekinti... ezért sokoldalúan és gyorsan kell fejleszteni egész mezőgazdaságunkat. A csatornák tehát, ha jól dolgozunk, nemcsak a vizet szállítják a Tiszántúl aszályos földjeire, hanem a mezőgazdasági termelés új, fejlettebb módszerének, a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásnak is hordozói lesznek. " A beszéd politikai tartalma egyértelmű. A NAGY Imre-kormány a korábbi erőltetett iparosítással szemben a lakossági ellátás javítását szotgalmazta, s ebben a programba illeszkedett a tiszántúli mezőgazdaság fejlesztése is. A területen akkor még többségben lévő egyéni gazdákkal szemben a tsz-ek gazdasági megerősítését célozták a nagyberuházás majdani üzemeltetésével. Az elképzelés ugyanakkor nem volt mentes az ellentmondásoktól sem. Hiszen az öntöző gazdaság nagyobb szervezettséget és több munkaerőt követelt. Ebben az időben az egyéni gazdákat megszorító intézkedések következtében a parasztság nagy tömegei intettek búcsút a falunak, s elözönlötték a városi-ipari munkahelyeket. Az öntözések nagyarányú beindításához hiányoztak a munkás kezek. A Tiszlöktől kiágazóan tervezett „Hajózó- és Öntöző-főcsatorna" (a mai Keletifőcsatorna), valamint a Berettyó-Körös és Tisza alkotta „belső körgyűrű" - mint egy eszményi vízi út - nem épült meg. (Jellemző, hogy ebben az időben még az üzemelő szervezet nevében is hangsúlyt kapott a hajózás!) A Keleti- és Nyugati-főcsatornán tervezett 130 km-es hajóútból máig is csak mintegy 45 km-en biztosított a hajózási feltétel, Balmazújváros alatt ma sem hajózható. A Bakonszeg-Körösladány közötti három vízlépcső sem épült meg, ezért a Körös-völgyTiszalök között vízi úton való összekötés meghiúsult. 2 A határidők betartása volt ebben az időben legfontosabb szempont, amit érzékeltet Dobolyi Tibor mérnök alábbi története: „1950-ben az OVHalkalmazottjaként hívtak a Tervhivatalba. Az asztal mellett kilenc miniszter, s ott van Vas Zoltán is. Ismerteti a terveket, lenyűgözve hallgatjuk. Csoda-e? Hiszen a vízlépcső és a főcsatorna az első ötéves terv ötödik legnagyobb munkája. Vas Zoltán közli: 1954-ben avatjuk Tiszaiakat! Ügy éreztem: szólnom kell. El is mondtam, hogy a határidő irreális. Nincs elég pénz nincs anyag, gépi munkaerő. Vas Zoltán félbeszakított. -Ki maga?- A tervezett munka irányitója. -Hát akkor vegye tudomásul kedves barátom, hogy 1954. május l-re kapok öntől egy aranyszegélyű meghívót. Végeztem. Tessék behajózni!- így ment ez akkor. De az is igaz, hogy Vas Zoltán kiadta a minisztereknek: adják meg mindazt, amit Dobolyi kér. Es hozzá is jutottam mindenhez, kotrógéphez, cementhez, kőhöz, kavicshoz, munkaerőhöz. " Dobolyi Tibor végülis nem küldte május l-re az „aranyszegélyes meghívót", de nem azért, hogy megmutassa Vas Zoltánnak, mégsem lett igaza, hanem azért, mert az eredeti Tisza meder elzárása nem úgy sikerült, ahogy tervezték. Ezért lett az átadás ideje május 1. helyett május 9-ike, és ezért kellett szivattyúval emelni vizet a főcsatornába. Igaz, hogy ezzel megtévesztették az „ünneplő közösséget", de ezen senki nem akadt fenn. A történethez még annyi kiegészítés tartozik, hogy a beruházás megkezdésekor párt- és kormányhatározat írta elő, hogy a duzzasztót 1954. április 4-re kell üzembe helyezni.
