Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Vízhasznosítás a két világháború közötti időszakban

Épültek az ún. „vitézi mintatelepek" (Tiszaörs, Tiszaszentimre, Kunmadaras, Kunhegyes) és a bemutató kísérleti gazdaságok. A gazdák ösztönzésének egyik formája volt, hogy az építés befejezésétől 6-10 éves adómentességet kaptak. A Tiszalöki Öntözőrendszer főépítésvezetője DOBOLYI Tibor, az OÖH mérnöke volt. Ő írta az építésről: „... a főcsatorna munkáiról el lebet mondani, hogy rendkívül kényesek voltak. A betonozáshoz először az országban itt alkalmaztunk tü- és lapvibrátort. Négyféle csatornaburkolatot, sok műtárgyat, egy nagy szivattyútelepet és 300fm csatornahidat építettünk ". Rutinos vízmesterek és ifjú mérnökök keze alól keltek életre a 15-30-60 hektáros rizstelep- és egyéb öntözési tervek, amelyeknek hasznát a kijelölt terület eláraszthatósága bizonyította. Az a kor nem tűrt selejtet, nem ismert hónapos határidő csúszásokat, mert legtöbbször a döntéstől számított egy-két hónap múlva már el kellett árasztani a rizstelepeket. A májusban elpalántált rizsből novemberben már jutott az éhezők asztalára. Rekordtermések születtek — igaz, akkor még palántázták és kézzel aratták — a kiváló minőségű Dunghan-Saü fajtájú tizsből, amely pl. a tiszabői Tintafertő szikes területén 30 q termelést is adott katasztrális holdanként. Ősszel a rizsföldet felszántották, levegőztették és tavasszal gondos talajmunka után palántázták. A jövedelmezősége mindaddig megvolt, amíg abban a termelő érdekelt volt. A nagyüzemi művelés feltételei mellett (már jött az átjárható rizsgátas) „kubáni módszer", valamint az „ellenállóbb rizsfajták", a gyomirtó szerek használata, és lassan elmaradt a rizstermelés jövedelmezősége. A rizstelepeket a muhar és gaz verte fel. A gépi vetés, aratás és betakarítás idegen volt a magyar paraszti gondolkodástól. Mindezek összességében a rizstermelés kudarcát okozták. Tiszabőn a rizstermelés kezdeményezője és irányítója LAPRAY Géza mérnök volt, aki politikai okokból kényszerült elhagyni hazáját és később egy afrikai egyetem professzora lett. Munkában az ISTVÁN kotró a Keleti-főcsatorna építésekor