Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Vízhasznosítás a két világháború közötti időszakban
Más kultúrnövényeknél a zöldségtermelésnél (műtrágyázás nélkül) az öntözés megduplázta korábbi hozamait. Cukorból dömping lett az országban. Az állattenyésztés szinte a semmiből nőtt ki és feledtette a gazdaság háború okozta veszteségeit. Az életben maradt vidéki lakosság többsége tapasztalta boldogulását, amelyben vitathatatlan szerepe volt a korábbi vízi munkáknak és az öntözésnek. így volt ez mindaddig, míg a politika rá nem telepedett az iparra és kereskedelemre, a parasztságot pedig elérte a mezőgazdaság kollektivizálásának szele és mindaz, ami ezzel járt. Amikor jött a fordulat éve (1948) e telepek rövidesen többnyire gazdátlanokká váltak, mert létrehozóit felszívta a város és az ipar. E korszakváltás öntözésének szemléltetésére hiteles lehet OROSZLÁNY István mérnök pályafutása is. A háború vihara a Tiszafüredi Öntözőrendszert sem kerülte el. A károk helyreállítását, az újjáépítést a köztiszteletben álló OROSZLÁNY István végezte, aki 1945 áprilisától 1948 júliusáig az OÖH. Kunhegyesi Kirendeltségének a vezetője volt. 1948-ban átszervezték a vízügyet is, megszüntették az Öntözésügyi Hivatalt és államosították az ármentesítő-, belvízrendező- és öntöző társulatokat. OROSZLÁNY Istvánt az Országos Vízgazdálkodási Hivatal kultúrmérnöki osztályára az öntözési csoporthoz osztották be. 1949-ben azután a Hortobágy térségében az öntöző berendezések építésvezetésével bízták meg. A főbb munkák ekkor a Nyugati-főcsatorna alsó szakasza (később a N-XIV-es), a mátai, hortobágyi, ohatpusztai, faluvéghalmi, szásztelki öntöző és rizstelepek voltak. A kiváló képességű mérnök, az öntözéses gazdálkodás elkötelezettjének személye vonzotta a műszakiakat az akkori embertelen körülmények közötti munkára 18 . A nyílt és őszinte OROSZLÁNY Istvánt e nagy természetátalakító munkák szembesítették először a nagyüzemi öntözések, a létesítés-üzemelés, a mezőgazdasági vízgazdálkodás, a nagytérségi- és a tábla szemlélet problémáival. Az öntözésbe vetett hitét megtartva, a továbbiakban mint kutató, mint egyetemi professzor felejthetetlen érdemeket szerzett, ezért is említjük pályájának e kis töredékét. Az Alföld belvizei az 1940-1942-es években Az Alföld mezőgazdaság-fejlesztő programját két ellentétes hatású természeti jelenség; az aszály és belvíz gyakran nyomasztotta. Olykor mint természeti csapás kivédhetetlen károkat okozott. E korszak örökre emlékezetes belvizes évei voltak 1940-1942 között, amikot a Tiszavölgyben az alábbi elöntések voltak: 1940 567 000 ha 1941 327 000 ha 1942 554 000 ha A szántóföldek felét víz borította. A teljes üzemmel dolgozó szivattyútelepek és az ideKár, hogy a vízügyi műszaki történetírás e korabeli természetátalakító munkáról alig irt. Valószínű persze, hogy a valóságot nem is írhatta volna meg, hiszen ebben a korszakban a kitelepítések áldozatai, a volt „uralkodó osztály" tagjai is ott serénykedtek a rizstelepeken, nem kifejezetten saját jószántukból!
