Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

Még mielőtt ennek okával foglakoznánk, érdemes e pusztító áradás kialakulásának körülményeit röviden vázolni. Az árvizet megelőző három esztendő különösen száraz időjárású volt, ezért a kortársak is kiemelték a mezőgazdasági termelést akkortájt sújtó aszálykárokat. (RÁKOSI Mátyás 1946. december 12-i rádióbeszédében a két esztendő alatt keletkezett mezőgazdasági kárt 200 millió dollárra becsülte.) 1947/48 téli időszaka is úgy indult, hogy egészen december közepéig meleg és száraz idő volt. Ezt azonban egy igen erős lehűlés követte, amelynek eredményeképpen a talaj erősen átfagyott.A vízgyűjtő-területeken meginduló havazás beborította a Kárpátok lejtőit, s a hideg nem is engedte elolvadni a hótakarót. December utolsó harmadában azonban egy elhúzódó ciklon váratlanul tavaszi meleget és átlagon felüli esőt varázsolt a fagyott talajú vízgyűjtőkre, s megindult a rohamos felszíni olvadás. Ilyen januári "tavaszra" ezt megelőzően csak az 1919-et követő két esztendőben volt példa, de az akkor nem járt együtt ekkora árvízzel. A század húszas-harmincas éveiben a máramarosi fenyvesek fokozott irtása következtében a maradék erdő vízvisszatartó képessége erősen lecsökkent, így nem lehet csodálni, hogy az olvadt hóból és záporból keletkező víztömeg hirtelen zúdult a Tisza völgyébe. Ennyit a dolog időjárási oldaláról. A szomorú eredmény ismert. Magyarországon az árvíznek három halálos áldozata volt. Közülük két férfit Tiszakóród határában a mentési munkálatok idején sodort el az ár. Az érintett 255 négyzetkilométernyi területen lévő 4500 ház több mint 20 %-a összedőlt, vagy lakhatatlanná vált. Az épületekben keletkezett anyagi kár nagyságát nehezen lehetett megbecsülni, különösen azért nem, mert ez a vidék az ország egyik legszegényebb területe volt, ahol a házak többsége vályogból épült. Az általában kevéssé értékesnek tekintett vályogépület elvesztése mégis sokkal nagyobb veszteséget jelentett tulajdonosának, mint amennyire esetleg a biztosító társaság értékelte volna. Az állatállomány jelentős részét sikerült elhajtani, de igen sokat szenvedtek az állatok az árvíz nyomában fellépő takarmányhiány miatt. Amikor VAS Zoltán az újjáépítés ügyében értekezletet tartott, záporoztak hozzá a kérések: szükség van állami kölcsönre és segélyre a házak felépítéséhez; pénz kell a megrongált utak helyreállítására; szenet is mielőbb szállítani kellene, hogy a téglagyártást újraindíthassák; hiányzik az állatoknak való gyógyszer; fedezet kell az árvédekezésben részt vettek ellátási költségeire; stb. Az egykori dokumentumok alapján még hosszasan lehetne sorolni az élet újraindításának meganynyi felmerülő gondját.