Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

janak, önhatalmúlag megbontották a töltést és szabad utat engedtek a víznek. A harmadik árhullám azután nem kegyelmezett nekik. A felettük lévő szakaszon hiába javították meg a sérült töltéseket, az általuk vágott nyíláson keresztül az áradás újra akadálytalanul öntötte el a településeket. Mindebből okulva, az árhullám levonulását követően jó ideig őrség vigyázta a töltéseket, nehogy mégegyszer megpróbálják azt titkon átszakítani. Az egymást követő áradások által okozott többszörös károkra tekintettel DARVAS József építésügyi miniszter felmentette az árvíz sújtotta terület lakosságát a közmunkaváltság fizetése alól, s utasította a hatóságokat, hogy a minisztérium által kezelt keretből elsősorban az árvízkárosultak kapjanak építési kölcsönöket. A Szabad Nép ezúttal címoldalán foglalkozott a természeti katasztrófával. "Bereg megyében százezer hold víz alatt. Harmincezer ember súlyos helyzetben?" - címekkel verték félre a harangot. Az országgyűlés karácsonyi szünete január 8-án lejárván, az első ülésnapon felszólalt az árvizes terület kommunista képviselője. BALOGH József eloszlatta az abban az időben közkeletű rérnhírt, miszerint azért áradt a Tisza Magyarországon, mert Kárpátukrajnában szétágyúzták a Tisza töltését Beszámolójában megemlítette képviselőtársainak, nemcsak a Tisza áradása okozta a bajt, hanem az is, hogy a vásárosnaményi járás beregi részének csatornavizei is kiöntötték. A közölt interjúk és cikkek kiemelték a honvédek és a rendőrök, no meg a közigazgatási hatóságok áldozatos munkáját, nem feledkezve meg a Magyar Kommunista Párt megyei titkáráról sem, viszont alig tettek említést, - vagy ha igen, akkor is elmarasztalóan - a vízügyi műszaki közegekről, az ármentesítő társulatok védekezési munkájáról. 52. BALOGH Géza szobrászművésznek a tivadari gátszakadás helyén 1997-ben felállított emlékműve.